EUR: 323,44 Ft
CHF: 290,88 Ft
2019. június 26., szerda
János, Pál

Belföld

Botrány botrány hátán! Haldoklik a Jobbik

A párt drasztikus ideológiai változásának, a folyamatos botrányoknak, pénznélküliségnek és az aktivista hálózatuk szétesésének köszönhetően a Jobbik gyakorlatilag a halálán van.  Az Origo most egy átfogó összegzést készített ennek okairól.

A Jobbik vesszőfutása nem ma kezdődött, hanem már jóval a parlamenti választások előtt, csak ez a nyilvánosság számára nem volt érzékelhető. Mint utólag kiderült, már április előtt komoly belső konfliktusok terhelték a kormányzást megcélzó pártot, amelyek a váratlanul nagyarányú vereséget követően robbantak igazán nagyot. A voksolásig gyakorlatilag Simicska Lajos tartotta lélegeztetőgépen a szervezetet, amely a nemzeti radikális ideológiáról áttért egyfajta centrumpolitikára, ez a gyakorlatban balratolódást jelentett. Sejteni lehetett, de korábban nem volt egyértelmű: csak és kizárólag a választási győzelembe vetett hit és a nagyvállalkozó pénze tartotta egyben a pártot – írja a lap.


Az Origo először is arról számol be, hogyan cserélődött ki a párt képviselőinek majdnem negyede. A májusi tisztújításig ugyan voltak összezörrenések (Toroczkai László a választás másnapján nyíltan kritizálta a Vona-féle pártvezetést), de Vona Gábor lemondását követően a pártbeli szekértáborok alapvetően megvárták, hogy meglegyen az új elnök. Szorosan ugyan, de végül Sneider Tamás lett a Jobbik vezetője, ami nem jelentett mást, minthogy maradt “a minden folytatódik ugyanúgy” politikája.

Toroczkai László és Dúró Dóra voltak az elsők, akik távoztak és egy új radikális pártot hoztak létre, a Mi Hazánk Mozgalmat, amihez később csatlakozott Volner János, Apáti István és Fülöp Erik. A napokban pedig zsidózása miatt Szávay István, és állítása szerint magánéleti okok miatt Staudt Gábor is lemondott az országgyűlési képviselőségről, bár mint arról beszámoltunk, minden abba az irányba mutat, hogy az adócsalási ügyébe bukott bele. Tehát kijelenthető, hogy nyolc hónap alatt a parlamenti képviselőiknek közel negyede kicserélődött, majdnem hatoda pedig kilépett a frakcióból.


Az egy dolog, hogy egy rakat vezető politikus távozott, az alsóbb szinteken is hasonlóan reagáltak. Júniusban összegeztük, hogy csak az első pártszakadás – Budapestet beleszámítva – tíz megyét érintett. A folyamat számos középvezető és szimpatizáns kilépésével járt, akik többnyire Toroczkaiékhoz csapódtak. Ez legalább akkora, ha nem nagyobb problémát jelentett, mint pár, korábbi erős ember távozása. Ugyanis ezzel gyakorlatilag megsemmisült a pár éve még nagyon erős jobbikos aktivistahálózat, ami fontos erőmérője egy pártnak – írja az Origo.

A lap beszámolója szerint a Jobbik egykoron egy nemzeti radikális párt volt, amely következetesen igyekezett képviselni ezt az értékrendet, aminek egy stabil bázisa volt Magyarországon. Simicska érkezésével azonban valami megborult: a pénzért cserébe politikai irányváltást várt el. Már a választás előtt megkezdődött az ideológiai áthangolás, elég csak a Tordai-Jakab közös Magyar Narancsos interjúra gondolni, de igazán csak április után indult be a pártnak a baloldal felé közelítése. Csakhogy ez lehetetlen küldetés volt: Vona Gábornak egy olyan párton kellett volna keresztülverni a balratolódást, amelynek tagjai erősen radikálisok voltak, nem egy esetben antiszemita és rasszista nézeteket vallottak.

Végül, de nem utolsó sorban, az utóbbi időben botrányok soraitól hangos a párt. Mint arról már mi is beszámoltunk, a zsidózó Szávay Istvánt után Staudt Gábor is furcsa körülmények között adta vissza a mandátumát.

További cikkek:

Kapcsolódó Cikkek