EUR: 325,02 Ft
CHF: 295,05 Ft
2019. július 21., vasárnap
Dániel, Daniella

Belföld

Gyesznóvágás

Mert az akkor az úgy van, hogy az alapos előkészítés legalább olyan fontos egy céges disznóvágásnál, mint maga az aktus. Ma már nem úgy van, hogy durr bele és csináljuk akként, ahogy az a hagyományok és természet rendje szerint illő – azaz most már EU-komfortosan likvidálni a jószágot, kifolyatni a vérét, megpörzsölni, szakavatott böllér segítségével, a tervezett végtermékek szempontjából értelmesen feldarabolni -, hanem azon megy a matek, hogy az úri társaság hány órára érkezik a vidéki helyszínre, és akkor milyen készenléti állapotok fogadják.

A céges disznóvágások egészen másra kell figyelni, mint egy természetes falusi eseménynél. Itt a társaság, a pálinka és a lazulás a fontos, ott az élelem, a téli betevő, a szó szerinti minden cseppje kincs elve. Mert a gazdaember pontosan tudja, hogy – a gyomrán kívül – hol a helye a szalonnának, a kolbásznak, a hurkának, a disznósajtnak, a májnak, a karajnak, a lapockának, a fejnek és a faroknak.


Más világok ezek, de mégis összeérnek.

Mert a disznóvágás rítus lett. A jólét rítusa. A cég kifizeti az állatot, a böllért, a segéderőket, a helyszínfoglalás díját és szolgáltatást vesz. A gazda a család téli táplálékára költ ilyenkor.


Elítéljük-e emiatt a céges akciókat?

Nem, nem hiszem, hogy el kellene. Persze a Badár Sándor által megénekelt bulivágás, ami pusztán a gyilkolás rítusát élteti – az elítélendő. Az a céges rendezvény, amelyen a múlt hét végén Kővágóörsön voltam egyáltalán nem. Nem rózsadombi úrifiúk gyülekezete volt, hanem egy baráti csapaté, amely cég alkalmazottai az ország minden pontjáról érkeztek. Várpalotáról, Törökbálintról, Gyálról, Pilisszentivánról. Értik a falusi csíziót és nem akartak „parasztabbak lenni a helyi földműveseknél”. Tisztelettel közelítettek a méltán híres Theodora panzió környékén lakó helyiekhez, meg is kínálták őket, nem gyújtottak százdollárosokra és a többi.

Emberek voltak.

Akik jól érezték magukat, jókat ettek és ittak, tisztelték az elhunytat és együtt búcsúztatták munkával teli évüket.

Mert lehet – sőt, kell – így is. Jó volt ott lenni.

Az egyetlen poén a disznó népiesítése gyesznóvá. Ennyi belefért.

Kapcsolódó Cikkek