EUR: 325,66 Ft
CHF: 299,36 Ft
2019. augusztus 19., hétfő
Huba

Extra

Győrfi Pál: Közel kerültem Istenhez

Győrfi Pállal a Lokál nemrég a MikulásGyár sajtótájékoztatóján találkozott, ahol kiderült, hogy a négygyermekes családapa feleségével együtt már alig várja a karácsonyt. Az Országos Mentőszolgálat szóvivőjével az ünnepi szokások mellett családról és a hitről beszélgettünk.

–Négy gyerekem van, köztük három pici, szóval nálunk a december tényleg egy csodálatos időszak, amit már mindannyian nagyon vártunk. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy sajnos nem mindenhol olyan felhőtlen az ünnep, de szerencsére a csöppségek is hasonlóképp gondolkodnak a világról, mint mi a feleségemmel, vagyis már most tudják, hogy adni jobb, mint kapni. Az adakozás nálunk a mindennapokban is megmutatkozik, például amikor egy piros lámpánál kéreget valaki, a gyerekek azonnal, kórusban szólnak, hogy adjunk neki egy kis aprót. Korábban is jártunk már a MikulásGyárban, a gyerekek mindig lelkesen jöttek és segítettek, ez nincs másképp idén sem – kezdte lapunknak Győrfi Pál, aki noha nem nevelkedett igazán jómódú családban, úgy érzi, hogy gyerekként neki is csodálatosan telt az ünnep.


–Nem voltunk gazdagok, nem volt például autónk vagy nyaralónk, de emlékszem, hogy mindig volt mit tenni az asztalra, és szép ajándékokra is futotta. Minden évben nagy izgalommal vártam, hogy vajon mit hoz majd a Mikulás, egyedül azt sajnáltam, hogy egykeként nem volt kivel megosztani az örömömet. Ilyen szempontból az én gyerekeim nagyon szerencsések, a három kicsi, Lilla, Alíz és Ádám szinte egymást fellökve rohannak ki a nappaliba, hogy meglessék, mit rejt a csizma. Virgácsot sosem kapnak, szerintem egyetlen gyerek sem lehet olyan rossz, hogy azt érdemeljen ajándékba– mondta nevetve a szóvivő, akivel az ünnepek kapcsán vallásról is beszélgettünk. Győrfi mint mondja, kezdetben nem igazán hitt Istenben, de a 25 év rohammentőzés e téren mindent megváltoztatott benne.

– Nem kaptam vallásos nevelést, sokáig magam sem tudtam, hogy miben higgyek. Felnőttként azonban 25 évig dolgoztam kivonuló mentősként, ahol nagyon sok felemelően szép, és megrázóan tragikus helyzetben is részem volt, amelynek köszönhetően megtanultam, hogy az élet hit nélkül nem teljes. Megváltozott a világképem, ma már sokkal közelebb vagyok Istenhez, mint régen.


További cikkek:

Kapcsolódó Cikkek