EUR: 323,61 Ft
CHF: 291,90 Ft
2019. június 25., kedd
Vilmos

Egyéb III.kerület

Karácsony a Lajos utcai Műintézetben

A zenészlegenda Karácsony János James tősgyökeres óbudai, nem csoda, hogy egyik kedvenc törzshelye a Perc és a Lajos utca kereszteződésében rejlő kincsesbánya, Ószeres Frici Műintézete, ahová az ünnepek előtt is benézett valami eredeti ajándékot keresni a szeretteinek. A gitáros-énekessel itt találkoztunk, és beszélgettünk.

Karácsony János szülei székelyek, de ő már Budapesten született 1951-ben, ötéves volt, amikor a család Aquincumba költözött.


– A Szentendrei és a Bécsi út között még megvan a ház, ahol laktunk. A Zrínyibe és a Kőrösi Csomába jártam. Itt tanultam zongorázni és gitározni. Hamar beválasztottak az iskolai énekkarba is, kiderült, hogy van érzékem a zenéhez. A zongorából azért lett gitár, mert nem volt otthon hangszerünk, és nem tudtam gyakorolni, a gitárt meg vittem magammal mindenhova – mesélte James, aki azt is elárulta, ez a becenév nem a zenész korszakából való, hanem az unokatestvéreitől kapta, amikor kisiskolásként láttak a moziban egy feliratos „cobboy”-filmet, amelyben James (a felirat alapján Jamesnek ejtve), a főhős nagyon hasonlított rá.

– Indult egy új zeneiskola a Dugonics Titusz téren, ahol a nagyszerű Puskás Tibor tanár úrhoz jártam klasszikus gitárra nyolc évig, mellette volt szolfézs, és minden, ami az alapképzéshez kell. Ma is azt mondom a fiataloknak: a tehetség és a szorgalom mellé az iskolát is végig kell járni – mondta Karácsony János, aki zenészpályafutásával igazolta is ezt, hiszen mindössze 16 évesen, 1967 telétől a Ferm zenekarban játszott, 1971-ben megalapította a Generált, és már 1974 októberében meghívták az LGT-hez.


A gyerekkor és ifjúkor tehát a Duna–Aquincum és a Hármashatár-hegy között telt el.

– Amikor a közösségi oldalon leírok egy-egy emléket, és szóba kerül a 60-as busz, meg a HÉV, jó néhányan reagálnak, hogy ők bizony még emlékeznek a hosszú hajú kis James-re, aki gitárral az ölében aludt a HÉV-en vagy a buszvégállomáson. James azt is elmesélte, akkoriban minden kis kocsmában volt élő zene, nemcsak hétvégén, de sima hétköznapokon is.

– Nem lehetett elmenni a legkisebb restibe sem, hogy ne játszott volna legalább egy cigány, nem volt olyan presszó, ahol még akár napközben is ne lett volna egy zongorista, még hétköznap is. Az éttermekben bandák játszottak minden hétvégén, télen, nyáron, hihetetlen, milyen zenei élet volt itt.

James Óbuda minden zegzugát ismeri, szereti ma is, de a „régi Óbuda” szaga-illata, barátságos hangulata az igazi számára.

– A Szentendrei úton tartok nap mint nap hazafelé, csak egy kicsit kijjebb költöztem a városközponttól az erdőbe. Itt élek feleségemmel Ruzsics Andreával, valamint két felnőtt lányommal: Eszter Bertával és Rebeka Flórával. Mindkét lányunknak két diplomája van, de hobbi szinten zenélnek ők is, mindketten fuvoláztak és zongoráztak, néhányszor együtt is játszottunk.

Kapcsolódó Cikkek