2019. január 22., kedd
Artúr, Vince

Program

Rendhagyó monodrámával emlékeznek a holokauszt áldozataira Nyíregyházán

Rendhagyó előadás előtt tartanak a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Művész Stúdiójában, ahol január 27-én, 16 órától a „Nemzetközi Holokauszt Napja” alkalmával bemutatják  Sárdi Mária: Kislány a pokolban című monodrámáját. A Budapesten működő Kazán István Kamaraszínház, immár tizenkettedik éve tartja repertoáron ezt az igazán megható, nagyszerű előadást. A januári bemutatót új szereposztásában láthatja a közönség, hiszen a címszerepet a nyíregyházi születésű  Gunyecz Anna színésznő játssza.

Gunyecz Annának előbb fel kellett dolgoznia, meg kellett értenia az  Auschwitzban történteket

– Ön még annyira fiatal de megkérdezem, mit lehet önről tudni, gyerekkoráról, iskolai éveiről?- Szerencsésnek érzem magam, mert a szüleimtől és tanáraimtól rengeteg értékes dolgot megtanulhattam. Egészen kicsi korom óta foglalkozom a táncművészettel, színjátszással, a magyar nyelv és irodalom iránt már nagyon hamar elköteleztem magam. Mindig is fogékony voltam a színház, a film és a zene iránt, valahogy ezek a műfajok mindig lenyűgöztek.

– Hogyan került a budapesti színészképző stúdióba?
– 
Középiskolában már nem volt lehetőségem olyan szinten folytatni a színészmesterség tanulását ahogyan szerettem volna, ezért úgy döntöttem, hogy a fővárosban próbálok olyan színvonalas képzést találni, ami számomra is kielégítő. Amikor megtaláltam a kamaraszínház színészképző stúdióhirdetést, első dolgom lett írni, hogy megnézhessek egy foglalkozást. Majd miután megnéztem egy foglalkozást, s mivel az órák nagyon megtetszettek, ráadásul éppen szombat-vasárnap voltak a foglalkozások, ennek köszönhetően össze tudtam egyeztetni az érettségi évemmel, s így a hétvégeimet mindig Budapesten töltöttem.


– Hogy telnek a napjai, azt tudom, hogy jelenleg egyetemre jár, mellette táncművészetet és színészmesterséget tanul!
– Ez így igaz, elég mozgalmasak a napjaim, hétköznap egyetemi órákon vagyok, itt rengeteget kell olvasnom, mellette színészórák, próbák, táncórák, de ez így van rendjén, hiszen sokat kell még és szeretnék is tanulni.

– Hogyan találkozott a darabbal, látta már előzőleg?
– Igen láttam, és természetesen, az előadás nagyon meghatott, ráadásul van szerencsém Dombrádi Alinát ismerni, akire nem csak barátként, hanem példaképként is tekintek.

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy Ön játssza a darab címszerepét?
– Nagyon örültem, hiszen hatalmas megtiszteltetés volt ez számomra, azonban meg is ijedtem, mert ebben a szerepben a színészi mérce nagyon magas. Éreztem, hogy ez óriási kihívás lesz számomra, és nagyon sokat kell majd dolgoznom, hogy az előttem alakító színésznőkhöz és a darabhoz méltó lehessek.

– A próbák alatt, milyen kihívásokkal találkozott, mi volt a legnehezebb?
– Elsősorban a 15 éves Sárdi Marikával. A könyv elolvasása után fel kellett dolgoznom, meg kellett értenem az  Auschwitzban történteket. Nem könnyű egy, a XXI, században élő fiatalnak elképzelni, amit az akkori tizenéves fiatal magyar zsidó gyerekeknek át kellett élniük. Mondhatom nyugodtan, hogy az én generációm, fel sem tudja fogni a vészkorszakban történteket. Éppen ezért duplán-triplán nehéz kihívás színészileg ez számomra, hiszen itt egy olyan lélektani állapotot kell majd a színpadra vinnem, hogy azok a nézők, akik élnek még Nyíregyházán, akik személyesen is átélték Auschwitz-ott, azok el tudják majd mondani az előadás után, hogy „igen, ez így volt, ez történt Auschwitz-ban”! Ez lenne számomra a legnagyobb öröm!

– Úgy tudom, hogy ön körül, kisebb stáb dolgozik!

– Igen igaz, de nem úgy kell elképzelni, mint egy filmforgatást, hanem inkább, mint egy kis közösséget, akik minden pénzbeli juttatás nélkül segítenek abban, hogy minél színvonalasabb alakítást tudjak a színpadon nyújtani. Éppen ezért szeretném ezúton is megköszönni Faltusz Alexandrának, Vég Andrásnak, Vári Kálmán színészkollégáimnak és Rosenfeld Dániel Imre kulturális menedzsernek azt a rengeteg munkát, amit idáig tettek értem és az előadásért!


 

Szülővárosában, Nyíregyházán mutatkozik be a színpadon

– Milyen érzés a szülővárosába először bemutatkozni, ráadásul rögtön egy főszereppel?
– 
Nagyon örülök, de rettenetesen izgulok is, hiszen pár hónappal ezelőtt még nem is gondoltam volna, hogy pont Nyíregyházán fogok debütálni. Remélem jól fog sikerülni a bemutató, én legalább is, mindent megteszek érte.

– Hogyan látja a színházi pályája alakulását, vannak szerepálmai?
– Remélem, hasonlóan fog alakulni a színészpályám, mint eddig, de tudom, hogy még nagyon sok dolgot kell megtanulnom. Olyan szerepekre vágyom, amiben nem csak a mesterségbeli tudásom, hanem a személyiségem is fejlődni tud, nem beszélve arról, hogy át tudjam adni a közönségnek az általam alakított karaktereket, s mind ezt ténylegesen, hitelesen meg tudjam élni a színpadon, azt gondolom magának a színháznak is, erről kell szólnia.

– A rendezője mondta önről, aki egyben a színészmesterség tanára is, hogy ritka tehetséggel és szorgalommar bír, hogyan látja ezt az önről kialakult képet?
– A hozzáállásnak az egyik legfontosabbnak kell lennie egy pályakezdő számára, ha valamit tényleg szeretnénk mélyebben elsajátítani, akkor a tudás technikai része nem feltétlenül elég, meg is kell érte dolgozni, le kell ásni a mélyébe. Az első mennyiségi, a második minőségi munkát és eredményt jelent számomra. Igyekszem mindig a legjobbat kihozni bármiből, amit teszek, általában nagyon kitartó vagyok, amit elkezdek, azt szeretem végi csinálni. Óriási szerencsém volt hogy rátaláltam Budapesten erre a színészképző stúdióra. Mert itt nagyon értékkel bíró oktatás folyik, itt nincs helye nyafogásnak, hisztinek, pláne lustaságnak. Olyan tanárom van, aki nem csak magas szinten tudja, ismeri a színházi szakmát, de meg is követeli tőlünk, mindig azt mondja „nem a tudást, az akarást követelem meg tőletek, de azt igen, s ha az megvan, meglesz a tudásotok is”! Kriszt László színészpedagógus, rendező, tánctanár, aki egyben a darab rendezője is, kemény, szigorú tanár, de megtanultam tőle, hogy az embernek meg kell küzdenie, harcolnia az álmai megvalósulásáért, az csak úgy önmagától nem jön.

Kapcsolódó Cikkek

  • Ennio Morricone visszatér Budapestre!

    Ennio Morricone visszatér Budapestre!

    2019. január 23-án újabb nagyszabású koncertet ad Budapesten az idén 90. születésnapját ünneplő Ennio Morricone. A világ talán legnagyobb hatású filmzene szerzője tavaly még úgy gondolta, a jövőben a turnék helyett zeneszerzői munkásságára kíván fókuszálni.

  • AVATAR-kiállítás nyílik az Andrássy Élményközpontban

    AVATAR-kiállítás nyílik az Andrássy Élményközpontban

    Budapesten indul február elején az AVATAR: Discover Pandora kiállítás európai turnéja. A kiállítás megragadja és elhozza a földre egy idegen világ lenyűgöző szépségét, egyedi betekintést kínálva, hogy Pandora szemszögéből milyennek látszik saját bolygónk.