EUR: 323,53 Ft
CHF: 290,99 Ft
2019. június 27., csütörtök
László

Egyéb Székesfehérvár

Életreceptek: az élet ismert és ismeretlen fogásai

A közösség az embert formáló legfőbb közeg

Fischer Imre előadása az élet receptjeiről beszél havonta egyszer Fotó: SeSo

Fischer Imre az Életreceptek című sorozat házigazdája a Pedagógiai Szakkönyvtárban. Legutóbb ő tartott előadást, amelynek témái a szülő és gyermek leválása, valamint a párkapcsolati kérdések voltak.


Vevők az emberek az Életreceptekre?

Igen, bár az összejöveteleinken, az előadásokon, a beszélgetéseken nem feltétlenül csak új dolgokat mondunk. Sok esetben csupán felelevenítjük azokat, amelyek nap mint nap foglalkoztatnak bennünket, amelyek mellett rendre elmegyünk, pedig fontosak. Jók ezek a feltöltődések ebben a rohanó, szürke, érzelemmentes világban. Nem azért kezdtem bele a sorozatba, hogy mindenkinek jól elmondjam, miképpen kell élni, olyan értékrendet próbálok továbbadni, amely szerint élek, gondolkozom.


Meglátása szerint az emberek mennyire vannak tisztában a „jóízű élet” hozzávalóival?

Az a baj, hogy sokan képesek belenyugodni abba az élethelyzetbe, amelyben vannak, mert azt gondolják, hogy ezt legalább ismerik, még ha nem is annyira jó. Nehezen mernek változtatni, nehezen mernek új dolgokat beépíteni a mindennapjaikba, hiszen az túl munkás. A többséget nagyon nehezen lehet kimozdítani a komfortzónájából, mert az újdonság kiszámíthatatlan, és a kiszámíthatatlannál jobb az, amiben ki-ki benne van.

Miért fontos az intelligencia az életben?

Kétféle intelligenciáról beszélünk. Az értelmi intelligencia életünknek az a része, amit meg tudunk tanulni, amivel képesek vagyunk információkat befogadni és jó esetben hasznosítani. Nagy kérdés, hogy az értelmi intelligencia önmagában elegendő-e a boldoguláshoz, hiszen az érvényesüléshez nagy fokú érzelmi intelligencia is szükséges. Ez empátiából, kommunikációs képességből, toleranciából, a másik elfogadásából, megérteni akarásából áll. Baj, hogy az emberek nagy része úgy mond véleményt másokról, hogy nem ismeri a hátterüket.

Melyik a nehezebb? Az elválás vagy a leválás?

A leválás azért nehéz, mert ebben a helyzetben mindkét embernek egyformán gondolkoznia kell a megoldáson. Az elválásnál elég az egyik fél döntése, de megfelelő érzelmi intelligenciával ez is viszonylag fájdalommentesen megoldható.

Mitől lehet ideális a felnőttek párkapcsolata?

A legfontosabb a bizalom. Azután az elfogadás következik, de nem szabad a saját igényeim, elképzeléseim szerint formálni a másikat. És ebben a helyzetben is lényeges az őszinte kommunikáció.

A szülő-gyerek kapcsolat esetében milyen fázisai vannak a leválásnak?

A család helyzete, körülményei határozzák meg, hogy mikor küldjük közösségbe a gyereket. Az első ilyen lehetőség a bölcsőde, amikor a kicsi még nem rendelkezik kommunikációs készséggel. Azért javasoljuk, hogy ebben a korban még ne történjen meg a leválás, mert érzelmi sérülés lehet a következménye. Az óvodára szükség van, mert a gyerek ekkor már igényli a közösséget, találkozik a hierarchiával, és ebben a helyzetben megtanulja képviselni önmagát. Az óvoda után érzelmileg kell felkészíteni az iskolára a leendő tanulót. Felső tagozatban azután még jobban lazulnak a kapcsolatok. Serdülőként a gyerek szeretne leválni, ekkor segíteni kell őt a rövidesen bekövetkező önállóvá válásban.

A közösségeknek mekkora a szerepük van az emberek életében?

Tizennyolc, húszéves korunkig közösségekben élünk, de házas emberektől már azt hallom, hogy erre nincs idő, meg egyébként is: hogyan oldjuk meg a barátokkal való együttlétet, a közös tevékenységet? Így elmagányosodnak az emberek. Fiataloktól meg szoktam kérdezni, hogy összejönnek-e a haverokkal, például sütögetni, és sajnos az a gyakoribb válasz, hogy nem, otthon vagyunk anyával, apával. És ez nagyon szomorú. Mert a közösség az embert formáló legfőbb közeg. Ott lehet megtapasztalni a legtöbb fontos dolgot az életünkben, az életünkhöz.

Kapcsolódó Cikkek