EUR: 317,77 Ft
CHF: 279,86 Ft
2019. február 19., kedd
Zsuzsanna

Egyéb Békéscsaba

Még 59 évesen is a kötélen motorozik

Simet László 1978-ban debütált egy magyar műsorral az akkori Csehszlovákiába szervezett turnén, ma ő a világ legidősebb aktív artistája. A szülei is kötéltáncosok, velük lépett fel trióban, azóta szerepelt a londoni nyári olimpia záróünnepségén, és a Cirque du Soleil társulattal is dolgozott. A magas drótosoknál az első és legfontosabb szempont, hogy veszélyes, mint a kötélen motorozás, amit először 1988-ban mutatott be. 

Akart valaha mással foglalkozni?


Amióta az eszemet tudom, nem akartam semmi mással foglalkozni, csak a cirkusszal, amely egy gyereknek csodavilág. Itt, a Fővárosi Nagycirkuszban nőttem fel, és míg mások diszkóba jártak és fociztak, én ide jöttem és áhítattal hallgattam az idősebb művészek sztorijait. Mindig artista akartam lenni, most meg már minek váltsak?

Létezik kötéltáncos alkat?


Igen, de én nem vagyok az. Negyven évvel ezelőtt átlagosnak, talán kicsit magasnak is számítottam, a legjobb drótosok pedig alacsony, fürge emberek. Én nem vagyok ez a típus a 176 centimmel, ennek ellenére megálltam a helyemet.

Szokott félni?

Nem. Ez furcsa dolog: vannak fenegyerekek, akik nem félnek semmitől, szakmán belül is, de az extrém sportolókra is gondolok. A bázisugrók vagy a wingsuitosok folyamatosan kísértik a sorsot, és kevesen élik meg közülük a tisztes öregkort. Amikor először fölmentem, féltem, de muszáj volt átmennem a dróton, már csak szakmai büszkeségből is. Egyfajta egészséges tisztelet kell a magasság iránt, nem lehet lezserkedni. Kell a visszatartó erő, hogy soha ne érezzem azt, hogy biztos a lábam alatt a drót, mert ez könnyelműséghez vezet.

Néhány éve készült film Philippe Petit-ről, a Kötéltánc. Ön látta már?

Nem, mert mindent tudok az emberről. Ismerem a sztoriját, hatalmas egyéniség, egy igazi fenegyerek. Arra specializálódott, hogy lehetetlen helyeken menjen át a drótkötélen, ez esetben illegálisan.

Szokott gondolkozni azon, hogy vajon mennyi ideje van még a szakmában?

Ötvenkilenc éves vagyok, lassan abba kell hagyni. Ha kívülről talán nem is látszik, én belülről érzem, hogy egyre nagyobb erőfeszítést igényel, egyre több energiámat emészti fel, növekszik a sérülékenységem annak ellenére, hogy vigyázok a fizikumomra. Edzőterembe járok mindennap, próbálok „normálisan” élni, de érzem, hogy közel az idő.

Hogy érzi magát ettől?

Nem túl jól, hiszen ez az életem, ebből élek, minden erről szólt. Annak ellenére, hogy mindig nagy terveim voltak, ebbe még nem gondoltam bele. Négy gyermekem van, a két idősebbet nem érdekli a cirkusz, a két kisebb pedig még fiatal ehhez. Intő jel volt, amikor a Cirque du Soleil műsorában már nem fiatalabbra, hanem idősebbre maszkíroztak, mert velem kapcsolatban most már az a kunszt, hogy ilyen öreg, és mégis jó!

Kapcsolódó Cikkek