2019. január 22., kedd
Artúr, Vince

Egyéb I.kerület II.kerület III.kerület

Saly Noémi: Életemben még csak tulipános láda nem voltam

Az irodalom- és helytörténész, kávéházológus a konyhában is otthon van… (Fotó: Máté Krisztián)

Saly Noémi a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban általa berendezett kávéházi térben (Fotó: Máté Krisztián)

 

Dr. Saly Noémi tősgyökeres budai, a Tabánban nőtt fel, jelenleg a Krúdy-negyedben dolgozik. Az irodalom- és helytörténész, író, kávéház-, gasztro- és vendéglátás-szakértő egyben született pedagógus is, mert legyen szó bármelyik témakörről, mindig tanulhatunk tőle.

Saly Noémi eddig 16 könyvet írt, legutóbb a Gellért 100 című kötetet, most épp Döbrentei utcai lakóháza történetének feltárásán dolgozik. Az ízig-vérig bölcsész, ugyanakkor két lábbal a földön járó lokálpatriótával munkahelyén, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (MKVE) beszélgettünk, az állandó kiállítás kávéházi terében.


Nem véletlen, hogy egyetemi kurzusain sem csak a francia irodalomtörténetet sajátították el hallgatói, hanem képet kaphattak az adott kor társadalmáról, lélektanáról, kávéfogyasztási szokásairól, de a lekvárfőzési technikákról, vagy a legegyszerűbb ételek elkészítésétől az ínyenc falatok megalkotásáig mindenről, ami az élethez hozzátartozik.

– A Margit kórházban születtem, ötnapos korom óta a Tabánban élek, és ha tehetem, át se megyek a túlpartra. Az egész családunk budai, nagyanyám a Vízivárosban született, ott is lakott. Engem már kiskölyökként is érdekelt, mi volt, hogy volt körülöttem korábban. Folyton faggattam az utcában lévő öregasszonyokat, hogy meséljenek. Azóta is bármit csinálok, végső soron az foglalkoztat: mi történt azon a helyen, ahol élek – tudtuk meg Saly Noémitől, akit nem lehet egyetlen titulus alá besorolni, leginkább egy modern kori polihisztornőként él.


– Életemben még csak tulipános láda nem voltam. Tanítottam középiskolában, egyetemen, nyelviskolában, voltam kollégiumi tanár, most pedig a vendéglátóipari múzeumban dolgozom. Mindenesetre a fő csapás a kávéházológia. Ha nyugdíjba megyek, már csak ezzel szeretnék foglalkozni. Meg akarom írni a New York Kávéház vendégkönyvét, amelyben a 365 név között az írók, színészek és más hírességek között ott van például Churchill későbbi személyi pilótája is…

A tanárnő a konyhában éppúgy otthon van, mint a könyvtárban, vagy a polgári világ emblematikus találkozóhelyein, nemcsak alapos és felkészült, de ízesen mesél, és mindenkit magával ragad az előadásmódja.

Helytörténeti kötetei és irodalomtörténeti értekezései mellett két gasztronómiai témájú válogatással is megajándékozta az olvasókat (a Spájz és a Semmiből is finomat: két világháború hadi receptjei). Most a Döbrentei utca 8. történetét kutatja, ahol gyermekkora óta él. 2017-ben a Budapest 100 hétvégéjén vállalta a „házvezetőnő” szerepét, és „kiteregette a ház szennyesét”: szárítókötélre teregetett lepedőkre tűzdelt cetliken és fotókon idézte fel hajdani szomszédai életét. Annyi érdekesség derült ki, hogy hamarosan újabb könyv lesz belőle.

Gellért 100

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban március 3-ig látogatható a Gellért 100 időszaki kiállítás, amelyet Saly Noémi rendezett, és könyve a tárlatot kísérő kiadvány. „A főváros egyik legpatinásabb szállodája századik születésnapját ünnepli. Az alapokat még a béke éveiben ásták ki, de a falat már az első világháború közepette rakták. Alighogy megnyílt, birtokba vették a megszálló román csapatok, majd Horthy foglalta el főhadiszállásnak. A húszas évektől nagy bálok, díszvacsorák helyszíne, Gundel Károly keze alatt világhírű lesz a konyha, tízezreket vonz a gyógyvíz, a hullámfürdő. Az ostrom alatt német katonai bázis, a pincében szükségkórház működött. A rommá lőtt hotel újjáépítése szakaszosan, évtizedek alatt zajlott le. Ma egyszerre mutatja a magyar szecesszió legszebb arcát, az 1960–70-es évek belsőépítészetének „retró” jegyeit és a XXI. századi vendéglátás minden erényét. Gellért, pincétől padlásig: fáradjanak beljebb!”

Kapcsolódó Cikkek