2019. november 18., hétfő
Jenő

Egyéb

Itt vannak az idei végzősök! – Szakály György: Az a kérdés, akar-e balettművész lenni, aki idejön?

Sikeres képesítővizsgát tettek a Magyar Táncművészeti Egyetem Klasszikus Balett Tanszék 9. évfolyamos végzősei, Barna Mónika és Szakály György mesterek növendékei. Szakály György Kossuth-díjas balettművészt, rektorhelyettest ennek apropóján kérdeztük a táncos-létről kérdeztük. Arról az életformáról, amelyet úgy kell akarni, hogy legyen minden napra elég erő az újrakezdéshez, az embert próbálóan kemény, kitartó munkához, amely ugyanakkor kivételes-kiváltságos pillanatokkal; szakmai örömökkel, színpadi élményekkel ajándékoz meg.

A Magyar Táncművészeti Egyetem idén 8 fiút és 12 lányt ad a balett szakmának, közülük 2 fiú és 3 lány külföldi, amelyben van határon túli magyar is.


– Aki itt végzett, mindenki kapott szerződést. A szívem fáj, hogy nem mindenki Magyarországon, de nagyon sokan próbálkoznak külföldön is eredményesen munkát vállalni. Nem mindenki szeretne elmenni, én meg örülnék, ha itthon maradhatnának, és a magyar közönség megismerhetné őket. Szakály György hozzátette, nem gondolja, hogy mindenkinek az Operában van a helye, aki itt végez, de azért minden évben van egy-két növendék, akinek ott lenne, és jó volna, ha ez így is történne.

– Próbáljuk felkészíteni a növendékeinket, hogy a világ nagyon megváltozott, sokkal nagyobbak az elvárások, mint 10-20 évvel ezelőtt. Aki klasszikus együtteshez szerződik, annak is legalább olyan magas szintű ismereteket kell szereznie a modern irányzatokban, mint aki ezt tanulta. Nem véletlen, hogy az itt folyó képzésben nagy hangsúlyt fektetünk a partnerolásra, arra, hogy a klasszikus balett szakos hallgatóink nyitottak legyenek a különböző stílusirányzatokban való jártasságra, a gyors tanulás képességére. Ez a 9 év igen komoly és szerteágazó szakmai képzést biztosít számukra.


Az MTE rektorhelyettese az idei vizsgára a bécsi 3. EBGP nemzetközi balettverseny teljes zsűrijét is meghívta. Ilyenre nem volt példa az intézmény 7 évtizedes fennállása óta.  Az egyetem végzős növendékeinek előadását Zürichből, Berlinbő, Bécsből érkezett mesterek nézték meg, és méltatták, majd másnap Szakály Györggyel, a zsűri magyar tagjával együtt utaztak ki a versenyre, ahol az MTE táncosai ismét remekül teljesítettek.

1967-ben, amikor Szakály György felvételizett az Állami Balett Intézetbe, Nyíregyházán egy rokon felültette a vonatra, és egyedül jött el tizenévesen Budapestre, úgy hogy eredetileg a színművészet vonzotta. A Kossuth-díjas művészt arról kérdeztük, könnyebb vagy nehezebb volt-e 50 éve táncossá lenni?

– Az a kérdés: akar-e balettművész lenni, aki idejön? Nekem nagy szégyen lett volna, ha nem fejezem be, amit elkezdek, és nem azon a szinten teljesítem, ahogy azt elvárják tőlem, holott nem noszogattak a szüleim. A mestereim igen, ők nagyon megkínlódtak velem. De ez az akar, ez itt a lényeg: régen és ma is.  Szakály György hozzáfűzte, ők annak idején az Opera melletti balett-teremben, egy kicsi csőteremben megtanulták meg ugyanazt, mint a mostani fiatalok.

– Álmodni nem mertük, hogy egyszer ilyen saját színháztermünk lesz vagy ekkora, modern balett-termek, mint itt a zuglói campuson. A körülmények most egyedülállóak, a világon nem sok helyen mondhatják el, hogy ilyen házi színpadon készülhetnek és mutatkozhatnak be a növendékeik. Szentpéterváron sincs ilyen, a Vaganova Akadémián a miénknek a harmada a házi színpad mérete.

Kíváncsiak voltunk, mesterként megkínlódik-e most ő is a növendékekkel, mint annak idején vele a mesterei.

– Mindenki megkínlódik. Ez nem könnyű életmód, kemény munka, minden egyes nap újrakezdés. Itt kiválasztott gyerekek vannak, mégsem lesz mindenkiből világsztár. Amit ma tudsz, az holnapra kicsit már avittos. Nehéz szakma, de önfegyelemre, önismeretre, a másik iránti tiszteletre és alázatra tanít. A táncosnak nap mint nap meg kell újulni, fölkészíteni a lelkét, testét, ez könnyen megkeseredetté teszi az embert, de a nap minden pillanatában tudatosan és folyamatosan kell ezt gyakorolni: karbantartani a testet, szellemet és a fizikumot.

Szakály György ugyanakkor elárulta, semmi másnak nem tudná magát elképzelni most sem, mint fél évszázada, és a rengeteg munka mellett kivételes örömöket is kapott a hivatásától.

– Feltettem magamnak a kérdést, mihez lenne kedvem? Semmi máshoz! Egy pillanatig sem éreztem, még gyerekként sem, amikor megmondták, hogy nem lehet focizni, nem lehet síelni, korcsolyázni, vagy éppen délutánokat csak úgy a játszótéren tölteni, meg nem fordult a fejemben, hogy ez áldozat, vagy lemondás lenne.  Kinek adatott meg, hogy az Operába nap mint nap bemehessen, nézhesse a nagyokat, köztük nőjön fel, tanulhasson tőlük, aztán táncolhasson velük?

A 63 esztendős balett-művész ugyanakkor reálisan látja a fiatalok helyzetét.

–  A táncos művész, és ehhez a létformához nem jó minta a világ. Az értékek megítélése egészen más lett. Nehéz a szakmai elhivatottságot egyeztetni a trendi viselkedéssel: a hosszú körömmel, a lógó fülbevalóval, a felnyírt hajjal, a szakállnövesztéssel, így nem lehet színpadon megjelenni, és ennek a megértése, elfogadása nem könnyű egy mai fiatalnak. Mi itt egyéniségeket próbálunk nevelni, megtalálni a nekik legmegfelelőbb stílusdarabot, szerepet, miközben az őket körülvevő világ egy generál-szósszal van leöntve.

Szakály György mégis bizakodó, és hisz a mostani végzősök jövőjében.

– Óriási tiszteletet érdemel, hogy egyáltalán végigcsinálják ezt a 9 évet, és a jövő nem ezen a vizsgán dől el, ez csak az elmúlt 9 évben elvégzett munka eredménye a mi, a mesterek számára is. A neheze most jön. Eddig se volt könnyű. Az élethez, a karrierhez, a pályához a tehetség és az akaraterő mellett olyan mázli, olyan szerencse is kell, amit egyébként – meggyőződésem – minden ember egyszer legalább az életben megtapasztal. Csak amikor jön velem szemben a lehetőség, arra fölkészültnek kell lenni, azt úgy kell várni, hogy ha itt van, képes legyek felismerni, és élni vele. El fog jönni a pillanat, amikor kopogtat a szerencse, és azt kérdezi: készen állsz?

Ismét nemzetközi MTE-siker!

A februárban Bécsben megrendezett European Ballet Grand Prix versenyen is arattak a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei: a több száz versenyző közül minden magyar fiatal bejutott a döntőbe, ahol kiválóan szerepeltek.

Klasszikus balett kategória:

III. díj: Dobra Janka (megosztva)

Dobra Janka (Fotó:mte.eu)

Moderntánc kategória:

III. díj: Dobra Janka (megosztva)

Moderntánc kategória, junior:

Kökény Hámori Kamill (Fotó: mte.eu)

    I. díj: Díj: Kökény Hámori Kamill

A modern számok koreográfusa Kalmár Attila, az MTE adjunktusa.

Gratulálunk a versenyzőknek és a felkészítő mestereknek!

Kapcsolódó Cikkek

  • A kórházigazgató emlékére

    A kórházigazgató emlékére

    75 éve hunyt el Ifj. Dr. Genersich Antal. A vásárhelyi főorvos, kórházigazgató tiszteletére ennek apropóján emléktáblát avattak az általa épített Rapcsák András utca 10. szám alatti Genersich-palota falán. Az ünnepségen elhangzott: Genersich Antal vezetésével, szakmai útmutatásával a régi ispotály helyett egy 9 pavilonból álló 220 ágyas kórház épült, amelynek falai között a mai napig gyógyulnak a vásárhelyiek.

  • Tesztüzemben a Zerge

    Tesztüzemben a Zerge

    Így hívják azt a szolgáltatást, amely még tesztüzemben működik Zalaegerszegen. A forgalomba állított két, egyenként 13 személyes kisbusz a közösségi közlekedést egészíti ki a peremkerületekben élők igényei alapján.

  • Zenével emlékeznek Ady Endrére

    Zenével emlékeznek Ady Endrére

    Ady Endre a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, akire november 15-én a Makám együttessel emlékezhetnek azok, akik elmennek a Pestújhelyi Közösségi Házba.