EUR: 323,17 Ft
CHF: 288,30 Ft
2019. június 19., szerda
Gyárfás

Egyéb Kecskemét

Ittzés Mihályra emlékeztek

„Végtelenül tapintatos ember volt”, „mellénk szegődött”, „sokat köszönhetek neki”, „segített nekünk”, „tanácsát megfogadtam”. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok hangoztak el azon a különleges hangversenyen, amelyet Ittzés Mihály emlékére szervezett a Magyar Kodály Társaság kecskeméti tagcsoportja. A február elsején megtartott koncerten nem csak Kodály Zoltán műveiben gyönyörködhettek a zeneszeretők, de az est előadói az Ittzés tanár úrhoz fűződő emlékeiket is felidézték.

Rendhagyó hangversenynek lehettek részesei mindazok, akik elfogadták a Magyar Kodály Társaság kecskeméti tagcsoportja hívását. Az Újkollégium dísztermében megtartott koncert előadói egyrészt Kodály Zoltán kompozícióival örvendeztették meg a megjelenteket, másrészt közülük többen – hangszeres és énekművészek, tanárok és kórustagok – pályájuk egy-egy korábbi eseményére, szakaszára is visszaemlékeztek. Ittzésné Kövendi Katával, Ittzés tanár úr feleségével beszélgetve olyan élményeiket osztották meg az érdeklődőkkel, melyekben a tavaly júniusban elhunyt zenetudós, a Kodály Intézet nyugalmazott igazgatóhelyettese is jelen volt, az ő segítségére, szakmai intelmeire számíthattak.


Ittzés Mihály emlékkoncert

A teljesség igénye nélkül közlünk néhány megemlékező szöveget:

„Tematikus koncerttervei mindig nagyon érdekes feladatot adtak nekem. Így például az ő segítségével, tanácsait figyelembe véve állítottam össze egy dalcsokrot Kodály Zoltán ötfokú zenéjéből, és az Angyalkertre is ő irányította rá a figyelmemet. Tanár úr kérései egyben feladatot, kihívást is jelentettek, amit meg kellett oldani. Olyan személyiség volt, aki – szerintem – semmit sem hagyott a véletlenre. Egy alkalommal a férjemmel kiállításmegnyitón vettünk részt a kerámiastúdióban, amelyen ő is megjelent. Mellénk szegődött, üdvözöltük egymást, és csak ennyit mondott: tudtam, hogy ahol az ön férje lesz, kedves kollegina, maga is ott lesz, és azzal a kezembe nyomott egy énekes szemelvényanyagot. Egy ilyen kedves felkérést nem lehetett visszautasítani. Így születtek meg ezek a darabok, és boldogan, elégedetten mondhatom, hogy a mai napig az Antanténusz Gyermekkórus repertoárján e kettő összeállítás a gyerekek kedvence.” (Szegedi Ildikó, a Kodály Iskola tanára, az Antanténusz Gyermekkórus karnagya.)


„Végtelenül tapintatos ember volt, és ezt én nagyon fontos dolognak gondolom. Amikor közös munkánk során olyan információba botlottunk, amely inkább pletyka jellegű volt és nem tartozott szorosan a tudományos munkához, akkor ő azt nagyon bölcsen elhallgatta. Volt úgy, hogy egy efféle adatra rákérdeztem, ám ő csak elmosolyodott, mint aki tudja, hogy miről van szó, épp csak erről nem óhajt bővebben beszélni.” (Klézli János énekművész, a Kodály Intézet tanára.)

„Fiatalként, kiskamasz koromban ismertem meg a tanár urat. 13 éves voltam, amikor édesapámmal Kecskemétre jöttünk a Kodály Intézet által szervezett fantasztikus továbbképzések egyikére. Vele, illetve Erdei Péterrel és Kodály Zoltánnéval akkor találkoztam először. Ők is segítettek abban, hogy hogyan tudunk megmaradni Erdélyben, hogyan tudjuk a kultúránkat megőrizni.” (Szabó Péter Liszt Ferenc-díjas csellóművész, a Budapesti Fesztiválzenekar szólócsellistája.)

Az elhangzó művek közötti beszélgetéseket Ittzésné Kövendi Kata moderálta. Férjére ő is szeretettel gondolt vissza: „Nem szeretem azt mondani, hogy az özvegye vagyok, mert én a halála óta is mindennap az ő írásaival, levelezésével, előadásaival, kottái-könyvei listázásával, illetve egy közös Kodály-fordításkötet befejezésével foglalkozom, úgyhogy én vele élek azóta is.”

Kapcsolódó Cikkek