2019. június 16., vasárnap
Jusztin

Külföld

Kabir Bedi (Sandokan): Tudtam, hogy a fiam a halált választja az élet helyett

Kabir Bedi, vagyis Sandokan harminchat évvel ezelőtt már járt Budapesten, és most ismét Magyarországra látogat, a szombati Guido & Maurizio De Angelis-koncert kedvéért. Bedi exkluzív interjút adott a Lokálnak. 

Mindenekelőtt boldog születésnapot szeretnék kívánni, hiszen szinte napra pontosan egy hónapja lett 73 éves. Hogy ünnepelte?
Köszönöm szépen, remekül! A feleségemmel, Parveennel nekünk ez mindig nagy buli, hiszen nem csupán a születésnapomat ünnepeljük, hanem a házassági évfordulónkat is, ami egy nappal korábban, január 15-én van. Ilyenkor iszunk, nagyokat eszünk, és ünnepeljük az életet.


Guido & Maurizio De Angelis-koncert miatt látogat most Budapestre. Milyen meglepetéssel készülnek nekünk? 
Nagyon örültem a megkeresésnek, hiszen Guidónak és Mauriziónak szerintem óriási szerepe volt a Sandokan sikerében. Olyan főcímzenét írtak a sorozatnak, amelyet emberek milliói dúdoltak. Nagyon szeretem a fiúkat, rengeteg közös történetünk van.

Amikor legutóbb Magyarországon járt, konkrétan kitört az őrület, a hátsó ajtón menekítették ki. Mire emlékszik ebből?
Ó, igen! Abban az időben nem volt olyan sok lehetőség, hogy közel kerüljenek az emberek egy hírességhez, mint most. Egy színész a közönség szeretetéből merít erőt, attól lüktet, az élteti. Elképesztő volt az a szeretet, amit a magyaroktól kaptam, sosem fogom tudni meghálálni. Ha csak a negyedét vissza tudnám adni nekik, már boldog lennék. Mindenkit egyesével megölelnék! Ezért is vállaltam el azonnal a Budapesti koncertmegjelenést, hogy újra megköszönjem, amit akkor és azóta kapok.


Bud Spencerrel is dolgozott együtt, az Őrangyalok című filmben. Milyen volt a közös munka?
Bud nagyszerű ember volt, remek színész, hihetetlenül jól főzött, és eszméletlen poénjai voltak. Nagyon szimpatikusnak találtam a világlátását, mindenben felfedezte a jót, amin nevetni tudott, amiből pozitív energiát tudott meríteni. Amikor hallottam, hogy meghalt, nagyon lesújtott a hír. Szomorú voltam, de arra gondoltam, hogy teljes életet élt, alkotott, és rengeteget adott a világnak.

Tudta, hogy van egy Bud Spencer-szobor Budapesten?
Tényleg? Nem hallottam róla, de most, hogy mondja, mindenképpen látni szeretném! Sajnos csak pár napot leszek Magyarországon, de oda is el fogok látogatni.

Fotó: Vikram Bawa

Egyszer egy szerep kedvéért hónapok alatt megtanult olaszul. Mi volt a legnehezebb dolog, amit megtett egy szerep kedvéért?
Mivel nagyon sokszor játszottam olyan szerepet, ahol kardozni vagy harcolni kellett, egészen jól bánok a fegyverekkel, volt, hogy vonatról kellett leugornom, és ritkán használtam kaszkadőrt. Persze erre is volt példa. A Sandokan című filmsorozat kapcsán azonban emlékszem, hogy minden napom munkával és edzéssel telt. Nagyon komoly erőnlét kellett ahhoz a szerephez, így rengeteget edzettem.

Guido De Angelis, a Sandokan főcímzenéjének egyik szerzője például azt mondta önről, hogy a nők imádták, a férfiak gyűlölték, mert nem volt lány, aki ne önhöz akart volna feleségül menni. 
Álszentség lenne azt mondani, hogy ez nem esik jól egy férfinak. Rengeteg energiát merítettem a rajongókból, a legnehezebb időszakokban is. Amikor ölelést kérnek, egy fotót vagy egy aláírást akarnak, szinte mindig megállok, és teljesítem a kérést. Nekem ez csak egy pillanat, egy perc, de az a fotó vagy ölelés sokaknak életre szóló emlék.

Hogyan tudta mindezt kezelni a felesége?
Nos, nem titok, hogy volt, aki jól, volt, aki rosszabbul, hiszen háromszor házasodtam. Minden tiszteletem a jelenlegi és a korább feleségeimé, hiszen aki velem kezdett, annak sosem volt egyszerű dolga. El kellett fogadnia a rajongókat is. Mára ez természetesen csillapodott. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Sandokant a világ több pontján vetítették, sőt még ma is vetítik, így a fiatalabbak és az idősebbek egyaránt ismernek. Egy alkalommal, amikor megjelentünk a párommal a vörös szőnyegen, hiába fogtam a kezét, a rajongók elszakítottak tőle. Ez persze kellemetlenséget okozott, ezek után mindig tudni akartam, hogy a párom biztonságban van, és tudatni akartam vele, hogy rá is figyelek. Ezt a figyelmet a magánéletünkben mindhárman maximálisan megkapták, a vörös szőnyegen és a közönségtalálkozókon azonban ők is szerettek inkább a háttérben lenni. Amikor pedig a rajongókban tudatosult, hogy a feleségem van mellettem, neki is megadták a tiszteletet.

Kabir Bedi és 43 éves felesége Parveen Dusanj Profimedia, Splash – aktivní

Mire a legbüszkébb az életben?
A magánéletemben arra, hogy bár többször voltam nős, nagyon jó a kapcsolatom az exeimmel. Mindannyian ismerik és kedvelik egymást. A gyerekeimet imádom, és velük is remek a kapcsolatom. Azt gondolom, hogy olyan családom van, akikkel tűzön-vízen át kitartunk egymás mellett. A szakmámban pedig arra vagyok büszke, hogy megkaptam minden olyan szerepet, amelyre tényleg vágytam.

Szerepelt a Knight Riderben is, David Hasselhoff oldalán. Milyen emlékei vannak róla?
David borzasztóan jópofa ember, és nagyon, nagyon kedves, figyelmes. Képzelje, egy közös jelenetünkben verekednünk kellett, Davidnek meg kellett ütnie engem. Erre a forgatásra a kisfiam, Adam – aki akkor hétéves volt – is elkísért. Amikor David megtudta, hogy ott a fiam, kiment hozzá, leguggolt mellé, és elmagyarázta neki, hogy mi fog történni. „Apukáddal azt fogjuk játszani, hogy megütjük egymást. De ne aggódj, nem fogom bántani, és ő sem engem, nem kell félned. Tudnod kell, hogy apukád nagyon jó ember, barátok vagyunk, csak most viccelődünk egy kicsit.” A fiam bólogatott, és csillogó szemmel nézte végig a jelentünket, egyáltalán nem félt, sőt nevetett és tapsolt. Utána még napokig emlegette az élményt.

 

A fiának pedig annyira megtetszett a jelenet, hogy ő maga is színész lett. Ráadásul, úgy tudom, a lánya is az ön hivatását választotta. Nem féltette őket?
A színészet a legnehezebb szakma a show-bizniszben. Színészként mindig a középpontban kell lenned, és a legfőbb célod, hogy mindenki téged akarjon. Ehhez olyan személyiség kell, amely alkalmassá tesz erre. Egy színész színes életet élhet, de megsínyli, ha félreteszik. Nagyon nehéz szakma, vért izzadva kell dolgozni. Tehát a kérdésére a válasz: de, nagyon féltettem őket. Úgy gondoltam, hogy amíg mögöttük vagyok, és tudok segíteni, mindent megteszek. A lányom, Pooja szerepelt néhány filmben, de mára teljesen civil foglalkozása lett. Motivációs előadásokat tart, korábban pedig újságíró volt. A fiamnak, Adamnek szintén voltak szerepei, de ő is rájött, hogy nem neki való ez a szakma, és ma már inkább a háttérben dolgozik, speciális effekteken. Nagyon büszke vagyok mindkettejükre, hogy megtalálták a saját útjukat.

Sokan nem tudják, hogy önnek egy óriási tragédiával is meg kellett küzdenie. Elveszítette a fiát. Hogyan lehet ezt túlélni?
Siddharth a másodszülött gyermekem, az első fiam volt. Egy briliáns elme, törékeny lélekkel, aki sajnos skizofréniában szenvedett, és a saját kezével vetett véget az életének. Nagyon sok orvosnál jártunk, sok terápiát csináltunk végig, mindent megpróbáltunk megadni neki, de állandó szorongásban élt. Többször beszélt nekem az öngyilkosságról, furcsa módon vágyott a halálra, a csendre. Egyszer azt mondta, nem talál értelmet az életben. „Apa, mihez kezdjek? Nem érzem az étel ízét, nem tudok dolgozni, nem tudok beszélgetni az emberekkel, nem látom értelmét a könyveknek és a filmeknek, nem köt le a tévé. Nincs értelme semminek.” Rengeteg segítséget kértem, specialistákhoz vittem, de akkor még nem volt annyira fejlett a tudomány, mint ma. Azt akartam, hogy az életet válassza, de legbelül tudtam, hogy a halál mellett fog dönteni. Így is lett, és ez mélységes fájdalommal töltött el. Csak abban reménykedem, hogy már megtalálta a békét. Mára, bármennyire nehéz is volt, megtanultam együtt élni a fiam döntésével, és megtanultam együtt élni a fájdalommal a szívemben. A család, a barátok és a rajongók is sokat segítettek ebben.

Ha lenne egy kívánsága, mi lenne az?
Hogy mindenki teljes és méltósággal teli életet élhessen.

Profimedia, IPA

 

Kapcsolódó Cikkek