EUR: 330,14 Ft
CHF: 299,77 Ft
2019. október 22., kedd
Előd

Extra

Mező Misi: Mélyebb lett a szövetségem Istennel

Idén másodjára foglal helyet A Dal zsűriszékében, nemrég végzett a teológián, most pedig borásznak szeretne tanulni – a Lokál Extrának adott interjút Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere, aki azt is elárulta, milyen édesapa a hétköznapokban. 

Ismét A Dal zsűriszékében láthatunk. Kit keresel idén? 


Valódi tehetségeket. Tavaly is rengeteg friss előadó, zenekar mutatkozott be nálunk, és nagyon jó érzés volt a „felfedezésükben” részt venni. Az a legjobb ebben az egészben, hogy a versenyzők különböző stílusokban is képviseltethetik magukat, és mérkőzhetnek meg egymással, legyen az metál, reggae, elektronikus zene vagy a nagy közönséget lefedő pop. Megemelem a kalapom az ismert, sikeres előadóművészek előtt, akik évről évre neveznek és megméretik magukat, annak a reményében, hogy elnyerjék a Magyarország legjobb dala címet, és képviseljék országunkat a dalfesztiválon. Persze ennek a műsornak van egy másik vetülete is, a reklámértéke. Itt arra gondolok, hogy a jelentkezők egyfajta reklámnak, promóciónak fogják fel a szereplést. Mindig is felnéztem az olyan emberekre, akik nem érik be a már elért eredményekkel, hanem folyamatosan fejlődni akarnak.

Te is ilyen vagy? 


Legalábbis törekszem rá. Mindenben szeretném magam kipróbálni, illetve fejleszteni, ami érdekel, és  pluszt ad az embernek. És itt nem csak a zenére gondolok… Most az a következő tervem, hogy beiratkozom egy sommelier-képzésre.

Mióta érdeklődsz ennyire a borászat iránt? 

Mindig is szerettem a finom és minőségi borokat. Nagy rajongója vagyok Szepsy Istvánnak (a Szepsy borászat tulajdonosa – a szerk.). Szerintem ma Magyarországon ő az egyik legelhivatottabb borász, aki nagyon sokat tett azért, hogy a magyar borok felkerüljenek a világ bortérképére, és a megérdemelt helyre kerüljenek. Rengeteget olvasok a témáról, és teljesen magával ragadott ez a világ. Már korábban gondolkoztam azon, hogy jó lenne még többet megtudni a borkészítésről. Nem olyan régen pedig volt szerencsém Villányban járni Bock Józsefnél, akivel órákon át beszélgettünk a borkészítéséről. Olyan élvezettel mesélt, én pedig ittam a szavait. Ez volt a mondat végén az a bizonyos pont, hogy most már ideje megcsinálnom a sommelier-iskolát.

A teológiát is nemrég fejezted be. Ez mit adott neked? 

Szorosabb és bensőségesebb kapcsolatot Istennel, mondhatni mélyebb szövetséget. Amikor beiratkoztam, számtalan kérdés volt a fejemben kettőnk viszonyáról, a valódi értékről, útmutatásról, követendő példákról, leginkább ezekre kerestem a választ. A teológia elvégzése után azonban még több kérdésem lett, és rájöttem, hogy ezekre nem az emberek, hanem csakis Isten tud választ adni. Rengeteg fantasztikus embert ismerhettem meg a tanulmányaim során, és akarva-akaratlanul kialakul az emberben egy „saját” hitvallás, aminek alapján szeretnéd élni az életed.

E szerint is éled a mindennapjaidat?  

Igyekszem. Úgy kelek fel mindennap, hogy a tanítások, a Szentírás szerint teszem ma is a dolgaimat, ami nem mindig sikerül, mivel nem vagyok tökéletes, és én is hibázom, sérthetek meg embereket, és – ha nem is szándékosan – követhetek el kisebb bűnt. Hívő keresztyénnek lenni nem egyenlő a makulátlan, tökéletes emberrel, mi is ugyanolyan esendőek, tökéletlenek vagyunk, mint bárki más. Csakhogy mi tudjuk azt az örömhírt, amit mások még nem, hogy Isten képes megbocsátani a bűneidet, és megváltani az életedet, kegyelemmel ajándékoz meg, ami a legfontosabb egy ember életében.

A gyerekeidet is a hited szerint neveled? 

Ők még picik ehhez, de ha már nagyobbak lesznek, és tudják értelmezni, felfogni a sok ember számára „érthetetlent, értelmezhetetlent”, mindenképp szeretném erre az útra terelni őket. Nimród hat és fél éves, Bíborka három és fél, a legkisebb pedig másfél éves, pár évem van még a felkészítésre. Fontos, hogy milyen családban nőnek fel, mit látnak a szülőtől, milyen egység, harmónia, empátia szerint működik egy család. Véleményem szerint ezt csakis Istenbe vetett hittel lehet a leghatékonyabban megélni a családban is mint egységben, amit később magukkal tudnak vinni a gyerekek.

Akkor mi az, ami leginkább jellemző rád mint édesapára? 

Ez nehéz kérdés. Az biztos, hogy engedékenyebb vagyok, mint a feleségem, Dóri. Számomra az a legfontosabb, hogy mindegyikük személyisége szabadon kialakulhasson, úgy, hogy mindenben támogatást, biztonságot, odafigyelést biztosítsunk nekik. Nem befolyásolni akarom őket, hanem irányt mutatni és támogatni őket abban, amiben valóban jók, és jól érzik benne magukat. Szerintem minden szülő álma az, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, magabiztos, boldog embert neveljen, aki majd a hivatásában megtalálja az örömforrást, és nem szenvedésként éli meg az életét.

Kapcsolódó Cikkek