2019. február 16., szombat
Julianna, Lilla

Egyéb I.kerület II.kerület XI.kerület XII.kerület

Volf Katalin: Minden mester volt matróz

Volf Kati és balettnövendék „lányai”

Lezajlott a felvételi a kilenc évfolyamos klasszikus balett szakra a Magyar Táncművészeti Egyetemen. A Budán élő Volf Katalin Kossuth-díjas táncművész, balettmester, az MTE klasszikus balett tanszék címzetes főiskolai tanára arról mesélt, milyen változások történnek azoknak a tízéves gyermekeknek az életében, akik itt válnak nagykorúvá, ifjú pályakezdő művészekké.

– A gyerek bekerül egy rendkívül szigorú rendszerbe. Ez egyfelől nagyon jó, és a javára válik, hiszen egész életére megtanul egy állandó rendet, másfelől ez kétségtelenül nehéz világ. De ez egy ilyen iskola, ennek a pályának ez az ára.


A mesternő hozzátette, itt nap mint nap meg kell dolgozni az eredményért, a hét hat napján kötelező szakmai órák vannak, ami testileg-lelkileg egyaránt megterhelő, de az első év után általában jól beleszoknak a növendékek a szakma által megkövetelt szigorú szabályokba, és elkezdik élvezni a közös munkát, az itteni létet.

De szeretem ezt a babát! (Fotó: Keresztesi Balázs)

– Tízévesen hirtelen át kell állni arra, hogy reggel 8 órától este 6-ig munka van. A délelőtti iskolai tanítás után következnek még a szakmai órák és a gyakorlás. E mellé azonban itt egy csodálatos campus, két szakmai épülettel, sokzongorás teremmel, öltözőkkel. Helyben van az iskola, ahol a közismereti óráik vannak, kényelmes szép ebédlő, informatikai terem, technikaszoba, gyógytorna, könyvtár, kollégium, orvosi szoba, minden van, ami csak kell, és minden a telken belül – mesélte a többek között felejthetetlen Júlia-alakítást nyújtott balett-művésznő.


– A kis növendékeknek ki se kell lépniük innen, sőt ki sem léphetnek a campusról, csak valamelyik mester írásos engedélyével. Ez olyan védettséget jelent, amely a szülők számára is megnyugtató, hiszen miközben a gyermekük a legmagasabb színvonalú képzésben részesül, egész nap maximálisan biztonságban van. Volf Katalin hozzátette, ez egy nehéz szakma, ami egyszersmind gyönyörű hivatás, de nagyon meg kell dolgozni érte.

– Itt mindenki szembesül önmagával, hogy mire képes, ettől azonban őszinte is lesz a kapcsolat egymással. Ez pedig hihetetlen erős közösséget hoz létre. A nagyobbak segítenek a kicsiknek, őket pedig motiválják a felettük járók, lehet kérdezni, meg lehet mindent beszélni, szabad tanácsot kérni, együtt léphetnek színpadra a kezdők és a már előrébb járók. Ez egy nagyon-nagyon jó együtt lüktetés.

A balettművésznő szavaiból az is kiderült, itt a mesterek és mesternők szakmai tudásuk átadása mellett pedagógusként, pszichológusként és szülőhelyettesítőként is nagyon sokat segítenek abban, hogy a tízéves gyerek tudjon felnőttként teljesíteni – önmaga fejlődése érdekében.

– A szakmaiság mellett emberként is jelen kell lennünk, megtalálni, hol a határ: tudjuk, mi az, amiből nem engedhetünk, de oldjuk is a helyzetet, amikor lelkileg arra van szükség. Sajátos viszony van nálunk mesterek és a növendékek között. Itt mi a legnagyobb szigor mellett is magunkhoz öleljük a növendékeinket, hiszen kilenc éven keresztül végigkísérjük a sorsukat.

A mesternő úgy fogalmaz, minden mester volt matróz, és nem felejti el, milyen nehéz és mekkora áldozat ez.

– Pontosan tudom, hogy a növendék mit csinál végig, és természetes, hogy ahol tudom, megkönnyítem az életét. A napi kínlódást, kudarcot mindenki másképp éli meg, egy mesternek erre is oda kell figyelnie. Sokszor eltörik a mécses, vagy a külső történések kavarják fel az életüket, azokon is át kell lendíteni őket, ettől még ugyanolyan szigorúan megkövetelem a szakmát, de érezniük és tudniuk kell, hogy mellettük vagyok. A mostani osztályomba 12 növendék van, én a lányaimnak hívom őket, úgy figyelek rájuk, mint a saját gyerekemre. Ez így működik.

Kapcsolódó Cikkek