EUR: 322,20 Ft
CHF: 283,04 Ft
2019. április 25., csütörtök
Márk

Külföld

30 éves az Exxon Valdez-katasztrófa

Az alaszkai Vilmos herceg-szorosban 1989. március 24-én a zátonyra futott az Exxon Valdez teherhajó, amelynek rakományából 42 millió liter olaj ömlött a tengerbe. A baleset az Egyesült Államok ember által előidézett addigi legnagyobb természeti katasztrófáját okozta.

A 210 millió liter nyersolajjal megrakott Exxon Valdez óriástanker 1989. március 23-án, este 9 óra 12 perckor futott ki a transzalaszkai olajvezeték végpontján, egy védett fjordban fekvő Valdez kikötőjéből. A túlterhelt legénység a nagy hajókkal nehezen navigálható tengerszorosban a tulajdonos Exxon olajipari cég által megígért, de fel nem szerelt jéghegydetektor és az egy éve hibás ütközésjelző radar nélkül manőverezett. Bajtól mégsem tartott senki, mert a szoroson az előző tizenkét évben csaknem tízezer tankhajó kelt át biztonságosan. Joseph Hazelwood kapitány a kis jéghegyektől tartva – engedéllyel – letért a kijelölt vízi útvonalról, majd utasította – a hajó irányítására jogosítvánnyal nem rendelkező – harmadtisztet, hogy egy bizonyos pont elérése után térjenek vissza a hajóútra. A kapitány ezután a szabályokat megszegve elhagyta a parancsnoki hidat, és a kabinjába ment, ahol – munkáltatója állítása szerint – a sárga földig leitta magát, de erre nem volt bizonyíték, és a per során az ittasság vádja alól felmentették.


Az irányváltoztatási parancsokat a fáradt, ütközésjelző radar nélkül kormányzó harmadtisztnek az óriási rakomány miatt rosszabbul manőverezhető tankerrel nem sikerült tökéletesen végrehajtania, és négy perccel éjfél után ráfutott a Bligh-zátonyra. A sziklás tengerfenék felszakította a teherhajó burkolatát, a 11 olajtankból 8 megsérült, és az olaj a vízbe ömlött.

A vészjelzés után megkezdődött mentést a zátonyon ülő hajó rossz megközelíthetősége, a viharos időjárás és a hatékony mentési terv hiánya nehezítette. Az Exxon számára a rakodótérben rekedt sok ezer liter olaj kiszivattyúzása több napig tartott, az olajfolt terjedésének megakadályozására kidolgozott módszereik (vegyi anyagokkal, égetéssel, lefölözéssel) rendre kudarcot vallottak.


A vitatott, de egyezményesen elfogadott adatok szerint a hajó gyomrából végül 42 millió liter olaj ömlött ki, sűrű, áthatolhatatlan réteggel vonva be a tenger felszínét, 2100 kilométernyi partszakaszon 28 ezer négyzetkilométernyi területet szennyezve be. Becslések szerint még 2010-ben is 87 ezer liternyi olaj volt az alaszkai homokba és talajba beivódva, a szennyezettség mértéke évente mindössze 4 százalékkal csökken. A Deepwater Horizon olajkitermelő platform 2010-ben a Mexikói-öbölben bekövetkezett balesetéig ez volt az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb környezeti katasztrófája.

Az olajszennyezés 250 ezer tengeri madár, 2812 vidra, 300 fóka, 247 sas, 22 kardszárnyú delfin, megszámlálhatatlan lazac és hering azonnali pusztulását okozta. Közvetve 28 állatfajta szenvedett kárt, populációjuk helyreállásához, a növény- és állatvilág teljes regenerálódásához három évtizedre volt szükség.

A szerencsétlenséget követően Alaszka állam kártérítési pert indított az Exxon ellen. A kereset az olajipari mamutvállalat szándékos gondatlansága által az indiánoknak és halászoknak okozott veszteségek teljes megtérítését és a szennyezés felszámolásának folytatását követelte. (A környezetszennyezés miatt halászok és halkereskedők maradtak megélhetés nélkül, a turizmusban több mint húszezren vesztették el állásukat.)

1994-ben egy alaszkai bíróság 287 millió dollárban határozta meg az Exxon Mobile által fizetendő kompenzációs kártérítés és ötmilliárd dollárban a büntető kártérítés összegét. Utóbbit egy szövetségi fellebbviteli bíróság a felére, majd 2008-ban a legfelsőbb bíróság szinte megmosolyogtató módon egy 1818-as irányadó esetre hivatkozva 507,5 millió dollárra – az Exxon félnapi bevételének megfelelő összegre – mérsékelte, a vállalatnak 2009-ben a kártérítés kamataként további 470 millió dollárt kellett kifizetnie. A baleset a cégnek saját adatai szerint több mint 4,3 milliárd dollárjába került. 2015 októberében az amerikai igazságügyi minisztérium bejelentette, hogy – miután teljesen talpra álltak a katasztrófával sújtott kulcsfontosságú vadvilág-populációk – a bírósági dossziét lezárták, a kőolajóriással szemben további kártérítési igénnyel fellépni nem lehet.

A baleset idején csupán egy világító bójával jelzett Bligh-zátonyra ma már egy 18 méter magas, kivilágított betonoszlop hívja fel a figyelmet. A helybéliek az Exxon Valdez kapitánya után csak Hazelwood póznájának nevezik a baleset mementójaként (is) álló vészjelzőt. A kapitányt végül csak kisebb vétség, a hajó gondatlan irányítása miatt büntették 50 ezer dollárra és ezer óra közhasznú munkára, hajóskapitányi engedélyét nem vonták be, de munkát már nem talált. A hajót ténylegesen irányító harmadtisztet a tárgyalás során felmentették.

Az Exxon Valdez balesete óta az alaszkai hatóságok vontató-, illetve kísérőhajókkal segítik a szorosban a hajóóriások navigációját. A katasztrófából okulva az amerikai kongresszus 1990-ben megalkotta az olajszennyezési törvényt, amelynek értelmében 2015-től az amerikai vizeken kizárólag dupla fenekű olajszállító hajók közlekedhetnek. Az Exxon Valdezt még ez sem mentette volna meg, de a kifolyt olaj mennyiségét, így a környezeti károkat is 60 százalékkal csökkenthette volna.

A 30 millió dolláros költséggel megjavított Exxon Valdezt – tulajdonosváltások és átnevezések után – 2012-ben vonták ki végleg a forgalomból.

Kapcsolódó Cikkek