2019. április 22., hétfő
Csilla, Noémi

Külföld

Tudjon meg mindent Thaiföldről!

Március 24-én parlamenti választásokat tartanak Thaiföldön, hogy helyreállítsák a polgári kormányzást a 2014 óta katonai irányítás alatt álló délkelet-ázsiai országban.

A Thaiföldi Királyság az Indokínai-félsziget nyugati részén fekszik. Nyugaton és északon Mianmarral (Burma), északon és keleten Laosszal, keleten Kambodzsával, délen Malajziával szomszédos, nyugati partját az Andamán-tenger, a keletit a Dél-kínai-tenger határolja. Területe 513 120 négyzetkilométer, a 68,6 milliós népesség 97,5 százaléka thai nemzetiségű, 94,6 százalék a buddhista vallás híve. A főváros Bangkok, a hivatalos nyelv a thai, a hivatalos pénznem a baht.


Gazdaság: A viszonylag jól fejlett infrastruktúrával rendelkező, vállalkozás- és befektetésbarát thai gazdaság működése nagyban függ a nemzetközi kereskedelemtől, mert a GDP kétharmada exportból származik. A GDP 90 százalékát az ipar és a szolgáltató szektor adja, de a munkaerő egyharmadát a maradék 10 százalékot adó, jellemzően kisgazdaságokból álló mezőgazdaság foglalkoztatja. Az országban becslések szerint 3-4,5 millió vándormunkás is dolgozik, többségük a szomszédos országokból érkezik. Az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a szegénység, 2013-ban bevezették a napi minimálbért, és az alacsony jövedelműeket támogató adóreformot fogadtak el. A gazdaság a 2014-es katonai hatalomátvétel után megtorpant, de ma már ismét növekedésnek indult. A gazdaság alapjai szilárdak, alacsony az infláció és a munkanélküliség, az államadósság és a külföldi adósságállomány kezelhető. A fellendülést a turizmus, a kormányzati megrendelések növekedése és a központi bank támogató kamatpolitikája is segítik, kockázatot hosszú távon a háztartások eladósodása, a politikai bizonytalanság és az elöregedő társadalom gazdasági hatása jelenthet. A gazdasági növekedés 2017-ben 3,9 százalék, az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 17 900 dollár, az infláció és a munkanélküliség 0,7 százalék volt.

Történelem: Az egységes Thaiföld a 14. században jött létre. A ma uralkodó Csakri-dinasztiát I. Ráma alapította a 18. század végén, utódainak a térségben egyedül sikerült elkerülniük a gyarmatosítást, az addig Sziámnak nevezett ország neve 1939-ben változott Thaiföldre. Egy vértelen forradalom nyomán 1932-ben létrejött az alkotmányos monarchia. Azóta a hadsereg 19 alkalommal mozdította el a kormányt, az állandóságot az 1946-tól hét évtizeden át uralkodó, köztiszteletnek örvendő Bhumibol Aduljadedzs (IX. Ráma) király jelentette. Fia és utóda, Maha Vadzsiralongkorn (X. Ráma) apja halála után, 2016-ban lépett a trónra.


A thaiföldi politikában 2008 óta uralkodnak zavaros állapotok, az egymással vetélkedő politikai frakciók szervezte tüntetések, zavargások szinte kormányozhatatlanná tették az országot. A 2014. február 2-án tartott előrehozott választást a legnagyobb ellenzéki erő, a Demokrata Párt bojkottálta, eredményét pedig az alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította, a hatalommal való visszaéléssel és korrupcióval vádolt Jinglak Sinavatra miniszterelnök asszony lemondásra kényszerült. Az új választást júliusra tűzték ki, de már nem tartották meg, mert 2014. május 22-én a zavargásba torkolló tüntetések megfékezésére a katonaság átvette a hatalmat. A miniszterelnöki tisztséget a hadsereg főparancsnoka, Prajuth Csan-Ocsa tábornok vette át, amire IX. Ráma király áldását adta. Thaiföld modern kori történelmének leghosszabb ideig hatalmon levő katonai vezetése új alkotmányt dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy egy katonai tanács révén a hadsereg a parlamenti választások után is beleavatkozhasson a politikába. Az alkotmányt 2016-ban népszavazáson hagyták jóvá.

Államszervezet: A 2017. április 6-án hatályba lépett alkotmány szerint Thaiföld alkotmányos monarchia, amelynek élén a király áll. A katonai hatalomátvétel után a kétkamarás parlamentet a 250 tagú átmeneti Nemzeti Törvényhozó Gyűlés váltotta fel. Az új alkotmány értelmében a törvényhozás felsőháza, a szenátus 250 tagját a hadsereg által létrehozott katonai tanács nevezi ki, az alsóház (képviselőház) 500 tagját vegyes rendszerben, négy évre választják. A miniszterelnököt a két ház együttesen választja meg, és a király nevezi ki.

A most esedékes, többször elhalasztott választásokon minden pártnak képviselőjelöltjei mellett három kormányfőjelöltet is meg kellett neveznie, a jelölteket pedig a választási bizottságnak jóvá kellett hagynia. A választásokon 77 párt indul, a katonaság által támogatott Faland Pracsarat párt egyik kormányfőjelöltje Prajuth Csan-Ocsa, az ország történetében most először indul a junta vezetője a tisztségért. Mivel a miniszterelnököt a két ház együttesen választja meg, a szenátus 250 tagjának támogatását biztosan élvező tábornoknak – ahhoz, hogy hatalmon maradjon – elég 126 képviselő bizalma az 500-ból.

Kapcsolódó Cikkek