EUR: 321,58 Ft
CHF: 282,49 Ft
2019. április 24., szerda
György

Életmód

Gasztronómiai véletlenek

Vannak olyan ételek, ízek, alapanyagok, amelyeket a véletlennek köszönhetünk. Összegyűjtöttük a legérdekesebb epizódokat a konyhai történelemkönyvből.

A vitatott édes


Az egyik legnépszerűbb édesítőszert a vegyész Constantin Fahlberg érzékeny ízlelőbimbóinak és egy könnyű vacsorának köszönhetjük, 1879-ből. A német tudós napközben egy újfajta kőszénkátrány előállításával kísérletezett, és elfelejtett kezet mosni vacsora előtt. Amikor beleharapott a zsemlébe, a héja szokatlanul édes volt. Először arra tippelt, hogy a felesége rákent valamit, de kiderült, hogy ugyanazt tette az asztalra, mint a hét többi napján. Fahlberg rájött, hogy az édes íz valószínűleg a kezéről származik, amelyet nem mosott meg vacsora előtt. Másnap a laboratóriumban addig ismételte az előző napi kísérleteket, amíg sikerült reprodukálnia az ízt. A szacharin felkeltette a vegyipar érdeklődését, de egészségügyi hatása nem volt tisztázott. Egyszer Roosevelt elnök előtt vitatkoztak, aki cukorbeteg volt. Az elnök kijelentette: „Aki azt mondja, hogy a szacharin ártalmas az egészségre, az hülye.” Ezzel a kérdés eldőlt, de a vegyületet még nem engedélyezték a feldolgozott élelmiszerekben, bár egyéni használatát nem korlátozták. Végül a szacharint emberi használatra biztonságosnak ítélték, 2010-ben pedig a környezetre is ártalmatlannak minősítették.

Sajt a nyereg alól


A sajtot az egyik legenda szerint egy közel-keleti nomád fedezte fel, aki egy kis tejet tett el magának a nyeregtáskájába, amikor átlovagolta a sivatagot. Amikor elővette, azt látta, hogy a folyadékban szilárd darabok úszkálnak. Megkóstolta az egyiket, és nagyon ízlett neki. Kiderült, a csodás „átváltozás” titka az, hogy a  nyeregtáska egy fiatal állat gyomrából készült, és egy alvasztóenzimet tartalmazott, amelyet rennin néven ismerünk. A tejet valójában a rennin, a tűző nap és a ló vágtató mozgásának kombinációja aludttejjé és savóvá választotta szét.

A jégkrém egy srác mázlijának köszönhető

A múlt század elején egy 11 éves amerikai srác, Frank Epperson a teraszon  készített italporból üdítőt. Véletlenül kint hagyta éjszakára, a keverőpálcával együtt. Reggelre a folyadék megfagyott. Frank a poharat meleg víz alá tartotta, hogy a pálcikánál fogva ki tudja húzni az ízesített jeget, és elnyalta, mint egy fagyit. Közel húsz év múlva Epsicle Ice Pop néven szabadalmaztatta, majd a gyerekei kérésére Popsicle-nek nevezte el.

Coca-Cola, az impotencia gyógyszere

Idén 163 éves a Coca-Cola, amit a XIX. század végén eredetileg gyógyszernek szántak. John Smith Pemberton gyógyszerész 1884-ben készített egy Pemberton’s French Wine Coca névre hallgató, borból és kokainból álló italt, egy úgynevezett cocawine-t. Egy év múlva Atlanta városa és a környező Fulton megye alkoholtilalmat vezetett be, így hát Pemberton nekiállt egy alkoholmentes, szénsavas változat kidolgozásának. Az új italt először 1886. május 8-án adták el az atlantai Jacob’s Pharmacy gyógyszertárban, poharanként öt centért. Pemberton azt állította, hogy a Coca-Cola egy sor betegséget gyógyít, többek között a morfinizmust, az emésztési zavarokat, a migrént és az impotenciát. Az új ital első reklámja 1885. május 29-én jelent meg az Atlanta Journalben. Az első nyolc hónap alatt átlagban napi kilenc adag Coca-Colát adtak el.

Az a fincsi rágcsa

A csipszet egy finnyás vendégnek köszönhetjük, aki 1853-ban egy Saratoga Springs-i étteremben kiakadt, mert szerinte a szakács, George Crum túl vastag és szétázott krumplit sütött. Sorra küldte vissza az ételeket, Crum azután bedurrant, és hajszálvékonyra szelte fel a burgonyát, majd keményre sütötte, és rengeteg sót szórt rá. Na, ezért már odavolt a morcos vendég. A csipsz ezért rákerült az étlapra, később pedig akkora sikere lett, hogy a tömeggyártása is megkezdődött.

Kapcsolódó Cikkek