EUR: 326,80 Ft
CHF: 290,19 Ft
2019. május 21., kedd
Konstantin

Belföld

Orbán Balázs: Európa sorskérdése a migráció

Két fronton kell harcolnia a magyar kormánynak: a bevándorláspárti nemzetközi erőkkel és az őket támogató hazai ellenzékkel, de a választók támogatásával megnyerhetők ezek a küzdelmek – fogalmazott lapunknak Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, parlamenti és stratégiai államtitkára.

Ön a Migrációkutató Intézet igazgatói székéből érkezve lett a negyedik Orbán-kormány miniszterhelyettese. Nagy ugrás volt?


Nem annyira, mint látszik, ugyanis miniszterelnök úrnak az volt az egyik legfontosabb kérése, hogy mi, fiatalok vegyünk részt jobban a szellemi természetű vitákban. Az ilyen viták megvívásában pedig segít a kutatói-egyetemi háttér. A Miniszterelnökségen pedig a stratégiai és tervezési feladatok okán a körülöttünk lévő világot is vizsgáljuk, s ebbe ugyanúgy beletartozik a migráció ügyének figyelemmel kísérése, mint korábban. Tipikus stratégiai ügy, olyan sorskérdés, amely hosszú évtizedekre meghatározhatja Európa és benne Magyarország sorsát. A most meghozott döntéseink a mi gyermekeink felnőttkorában zajló folyamatokat fogják meghatározni, ugyanúgy, ahogy a Nyugat-Európában jelenleg végbemenő társadalmi folyamatokat az ő politikusaik két-három évtizede meghozott döntései alakítják.

Ez a fáziskésés az oka, hogy a nyugat- és kelet-európai emberek annyira eltérően gondolkodnak a migráció veszélyéről?


Így van. Ahogy Adenauer német kancellár mondta korábban: „Mindannyian egy égbolt alatt élünk, de más a horizontunk.”A nyugat-európaiak évtizedekkel ezelőtt beleléptek egy folyóba, aminek következtében ma együtt kell élniük olyan embereknek, akik hozzájuk képest eltérő  értékrendet képviselnek. A politikusaik számára most tehát az a legfontosabb, hogy miként kezeljék a már kialakult helyzetet, számunkra pedig az, hogy hogyan kerüljük el. Nem csoda, hogy nehezen értjük egymást! S az együttműködés csak akkor fog működni, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk a másik véleményét. Ez viszont egyelőre csak a mi oldalunkon van meg.

A 2015-ben kezdődött migránsválság nem tudott változtatni a nyugat-európai emberek véleményén?

Az emberek véleményével akkor sem volt gond, a kutatásainkból jól látszik, hogy az átlag európai választópolgár már évek óta aggasztónak tartja az illegális migrációs problémáját. A brüsszeli politikai elit esetében azonban más a helyzet, ott a váltás csak látszólag történt meg. Ma már tőlük is azt halljuk, hogy az illegális migrációt meg kell állítani, miközben 2015-ben még azt hangoztatták, hogy nem történhet jobb Európával, mint hogy a „zöldhatáron” keresztül tömegesen fiatal munkaerő áramlik a kontinensre. A valóság aztán hamar rárúgta az ajtót erre a hagymázas elképzelésre. Ezért azóta a bevándorláspárti elit óvatosabban nyilatkozik, viszont ha az általuk követett politikát nézzük, azt látjuk, hogy nem változott semmi. Míg az Európára háruló migrációs nyomás továbbra is óriási, Brüsszel most folyamatosan arról beszél, hogy az illegális migráció problémáját megoldották, és a legális migrációs csatornákat kell szélesíteni.

Mi lehet ennek az oka?

A bevándorláspárti elit olvasatában a migráció és az utána kialakuló multikulturális társadalom elkerülhetetlen szükségszerűség, ezért szerintük a most még illegálisan zajló migrációt legalizálni kell. Az európai szocialisták csúcsjelöltje, Frans Timmermans szerint nem baj, ha ez nem tetszik a kelet-európaiaknak, idézem: „majd hozzászoknak”. Ezért számukra a tömeges, harmadik világból érkező, legális migráció nem a probléma, hanem a megoldás része, s aki ezt opponálja, azt meg kell büntetni. A minap épp a svéd miniszterelnök fenyegetőzött ezzel. A magyar azonban józan nép, nem szereti a fenyegetőzést, és ilyen veszélyes társadalmi kísérletezésre sem adja a fejét. A svédeknek pedig sok sikert kívánunk a svéd nagyvárosok külvárosiban kiépülő no-go zónákhoz! Ezek nyilván a multikulturalizmus sikerét hivatottak bizonyítani..

Az élet sem igazolja ezeket az elképzeléseket.

Pontosan. Attól még, hogy az elmúlt években zöldhatáron, illegálisan érkezettek a jövőben legálisan érkeznének, ők ugyanazokkal a problémákkal járnának a fogadó társadalmaknak. Gondoljunk csak arra a terrorizmus gyanújával hazánkban őrizetbe vett szír férfira, akivel szemben Görögországban lefolytattak egy menekültügyi eljárást, majd az ott elnyert menekültstátusszal lényegében felhatalmazták, hogy bejárja Európát, miközben migránskártyával még anyagilag is támogatták. Az Európai Bizottság szerint pedig mindez rendben van. Szerintünk viszont olyan kockázat, amelyet el kell hárítani, ehhez pedig bevándorlásellenes uniós politikusokra, valamint a migránskártya és vízum rendszerének megszüntetésére van szükség.

Mindeközben úgy tűnik, mintha újabb néptömeg indulna meg Európa felé.

Bárki, aki komolyan foglalkozik biztonsági kérdésekkel, tényként kezeli, hogy állandó migrációs nyomás van, és lesz. Európa közvetlen szomszédságában – így Törökországban és Észak-Afrikában – továbbra is több millió ember él, akik mind arra várnak, hogy ha lehetőségeik engedik, Európába jöjjenek. Görögország és Spanyolország irányába már most is újra fokozódik a beáramlás, folyamatosan szerveződnek migránskaravánok, miközben Líbia–Olaszország irányából is nyugtalanító hírek érkeznek. Déjà vu érzésem van, mert amikor 2015-ben a magyar kormány felhívta a figyelmet a migrációs veszélyre, a hazai ellenzék és sajtója riogatásról, álproblémáról beszélt, s most is ugyanezekkel a reakciókkal szembesülünk.

Jelenleg nemcsak a hazai ellenzék, de saját európai pártcsaládja, az Európai Néppárt felől is támadások érik a kormány politikáját. Hogyan látja ezt a helyzetet?

A Néppárt csapdahelyzetbe lavírozta magát, ugyanis ciklusról ciklusra balra nyitott, aminek eredményeként csökkent a támogatása, ezért most még inkább a többi baloldali, bevándorláspárti párt támogatására van szüksége. Mi azt szeretnénk, ha ez a balra tolódó, a bevándorláspárti erőkkel alkudozni kényszerülő pártcsalád visszatérne eredeti, jobboldali értékeihez. Vissza kell kapaszkodni a kiindulóponthoz, ahol fontos a szabad és egyenlő nemzetek Európájának koncepciója, a keresztény kultúra és a határok védelme, valamint a tömeges migráció elutasítása. Kár lenne tagadni: a törésvonal létezik a Néppárton belül, de mi azt reméljük, hogy a vita az utóbbi irányba fog eldőlni. A magyar kormánypártok – amelyek a Néppárt legsikeresebb pártjai közé tartoznak – választóktól kapott felhatalmazása világosan kijelöli az általunk követendő irányt, így a választás után is az álláspontunk fogja meghatározni az üléspontunkat, nem pedig fordítva.

Meddig lehet ellenállni az egyszerre két irányból érkező támadásnak?

Komoly problémának érezzük, hogy Magyarországnak van ugyan nemzeti kormánya, de jelenleg nincs nemzeti ellenzéke. Nálunk jelenleg egy nemzetközi ellenzék formálódik, amelyben Gyurcsány Ferenctől a Jobbikig mindenki mindenkivel egyetért abban, hogy Brüsszelt kell támogatni a magyar kormánnyal szemben. Saját hatalmi érdekeik miatt még a bevándorlás támogatása ügyében is Brüsszel mellé állnak. Nincs ezen mit csodálkozni, 2015-től kezdve egyszer sem lehetett az ellenzéki pártokra számítani, emlékezzünk arra, hogy 2016-ban a kvótaellenes népszavazáson kifejezett nemzeti egység után sem támogatták a Brüsszel általi betelepítéssel szemben javasolt alkotmánymódosítást. Most is ugyanez a helyzet. Egy demokráciában viszont a felhatalmazás és az erő a választók támogatásából jön, így amíg a kormánypártok megkapják a bizalmat, addig tudják képviselni a bevándorlással szemben kritikus, a nemzetek Európájában gondolkodó, a keresztény kultúra és a határok védelmére épülő politikájukat.

A május 26-ai európai parlamenti választások lezárhatják ezeket a vitákat?

Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr hétpontos programjában meghirdette: vissza kell venni a migráció kezelését a brüsszeli bürokratáktól, az európai intézmények élére pedig új, bevándorlásellenes politikusokat kell ültetni. De a választások után is lesznek, akik azt gondolják majd, hogy a nemzetek Európája helyett európai birodalmat és multikulturális társadalmat kell teremteni, ezért a vita utána is folytatódni fog. A demokrácia azonban a mi oldalunkon áll, mert az európai szuperállam és a multikulturális társadalom víziója nem az európai emberek, hanem a brüsszeli bürokraták projektje, így hosszú távon jó esély van ezt a vitát megnyerni.

További cikkek:

Kapcsolódó Cikkek