EUR: 331,09 Ft
CHF: 302,29 Ft
2019. december 08., vasárnap
Mária

Belföld

Az ex-kommunisták tárt karokkal várták az orosz kémeket

Pszichológiai profilalkotás, hátsó bejárat és bolgár fedésben lévő orosz kémek. Erről szól az a történet, melyben a Gyurcsány-kormány titokminisztere hozzáférést biztosított az orosz titkosszolgálatnak a Nemzetbiztonsági Hivatal több mint egy tucat alkalmazottjához. A „kémüggyel” kapcsolatban csak akkor emeltek vádat, amikor az Orbán Viktor által vezetett koalíció megnyerte a 2010-es választást, ami egyben az orosz kémkedés háttérbe szorítását jelentette. A dokumentum, amelynek titkosítását nemrég oldották fel, sokkoló képet fest, hogy Gyurcsányék miként biztosítottak hozzáférést orosz ügynököknek – írja a V4NA nemzetközi hírügynökség.

Orbán Viktor magyar miniszterelnököt – akinek pártja, a Fidesz, tavaly harmadik alkalommal szerzett kétharmados többséget – folyamatos támadások érik a nyugati politikai elit, valamint a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció irányából: azzal vádolják őket, hogy összejátszanak az oroszokkal. Orbán egyik ellenfele Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök, aki a MSZMP ifjúsági szervezetében Központi Bizottsági titkár, majd annak az MSZP-nek a vezetője volt, amely a kommunista uralmat megtestesítő MSZMP hivatalos utódpártja.


Szánthó Miklós, a budapesti Alapjogokért Központ igazgatója szerint a kormány magyar nemzeti érdekek elősegítésére tett erőfeszítéseit kettős mércével mérik. „A miniszterelnök valójában kiegyensúlyozott kapcsolatra törekszik Moszkvával a geopolitikai realitások mentén. Eközben Gyurcsány Ferenc [a Demokratikus Koalíció vezetője] baloldali liberális kormánya önként tette lehetővé az orosz titkosszolgálatok [működését a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatalban],” állítja Szánthó.

Szánthó Miklós, a Nézőpont Intézet politikai elemzője /Fotó: MTI – Kovács Tamás

Valóban nagyobb port kellett volna kavarnia Európában annak, hogy orosz kémek hozzáfértek magyar ügynökökhöz egy NATO-tagországban. Az ügy miatt feszült helyzet alakult ki azonban az Egyesült Államok és Magyarország között, súlyos károkat okozva a két ország kapcsolatában. A közelmúltban kiadott ügyészségi dokumentumokból kibontakozó történet egyszerre megrázó és aggasztó.


2011-et írunk. Egy éve nyert kétharmados többséggel Orbán Viktor koalíciója a választásokon, átvéve az irányítást az addig kormányon lévő szocialistáktól. A Katonai Ügyészség ekkor vádat emel négy személy ellen kémkedés és bűnrészesség miatt, amely szerint hozzájárultak az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatának (FSZB) hírszerzési tevékenységéhez. A vádlottak a következők voltak: Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) főigazgatója (1. sz. vádlott), Szilvásy György, az MSZP Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatokat irányító minisztere (2. sz. vádlott), Püski László, egy orosz hátterű biztonsági cég tulajdonosa (3. sz. vádlott), és Laborc Sándor, aki Galambost váltotta az NBH-nál 2007-ben (4. sz. vádlott)

A vádirat szerint Szilvásy (aki, akárcsak az akkori miniszterelnök, korábban az MSZMP ifjúsági szervezetének a tagja volt) és a főigazgató az FSZB vezetőhelyettesével találkozott a Parlament épületében. Akkoriban az FSZB ügynökét jól ismerték kormányzati körökben, többször is ellátogatott Magyarországra. A találkozó során szó esett az NBH szivárogtatási fiaskójáról. Az FSZB képviselője felajánlotta, hogy alkalmazottaival poligráfos vizsgálatokkal segítenek megtalálni a szivárogtatót. A vádirat szerint a miniszter tisztában volt azzal, hogy ez hírszerzési tevékenységgel jár, azonban ennek ellenére elfogadta az ajánlatot.

Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt főigazgatója, elsőrendű vádlott, Szilvásy György, a Gyurcsány-kormány titokminisztere, másodrendű, P. László, egy biztonsági cég vezetője, harmadrendű és Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt főigazgatója, negyedrendű vádlott (b-j)/Fotó: MTI – Kovács Tamás

A főigazgatót arra utasították, hogy működjön együtt az FSZB-vel. Ennek során két ügynököt bolgár pszichológusként mutattak be – a valóságban az FSZB tagjai voltak –, akik 7–10 napon belül érkeztek meg az országba, és 16 vezető pozícióban lévő vagy előléptetésre váró NBH-ügynök vizsgálatát kezdték meg. A főigazgató arra kérte az NBH vezető pszichológusát, hogy állítsa össze a poligráfos vizsgálatok kérdéssorát, és működjön együtt a tesztelés során.

A főigazgató utasítására a külföldi szakemberek belépését nem dokumentálták. Egy oldalsó bejáraton keresztül közlekedtek, és a 3. sz. vádlott kísérte és szállította őket. Mivel az 1. sz. vádlott titokban akarta tartani, hogy a vizsgálatokat az FSZB ügynökei végzik el, fedőtörténeteket kellett kitalálni, hogy megakadályozzák az alkalmazottak mozgását a vizsgálati területen.

A tesztek során az egyik FSZB-tag az eszközt működtette, miközben a másik ügynök egy másik szobában tartózkodott két tolmáccsal. Időnként kérdésekkel, utasításokkal határozta meg a vizsgálat menetét. Ahogy ezeknél a vizsgálatoknál szokás, a poligráf használata előtt az NBH pszichológusa elárulta a vizsgált személynek a kérdéseket, amelyeket később egyesével megvitattak. A külföldi ügynökök azonban folyamatosan bővítették a megbeszélt kérdéseket és követelményeket, arra törekedve, hogy minél részletesebb pszichológiai profilt készítsenek a vizsgált személyekről. Sorra kerültek az érintettek kötődései, félelmei, megbízhatósága, valamint a hírnevet, instabilitási tényezőket, külföldi kapcsolatokat, reakciómódokat és stressztűrést is vizsgálták. Az NBH pszichológusa többször is jelezte a főigazgatónak, hogy az interjúk menete eltért a megbeszéltektől, azonban azt az utasítást kapta, hogy a vizsgálatok továbbra is a külföldi szakemberek iránymutatása szerint történjenek. A pszichológus jelentéseinek meglétét később a Belbiztonsági Osztály nyomozása is megerősítette.

A vádirat azt állítja, hogy a vádlottak tevékenységének következtében az FSZB információkra tehetett szert a vizsgált személyek személyiségével kapcsolatban, valamint felmerült a hírszerzési beszervezhetőség lehetősége. Az ügyészek véleménye szerint az NBH sebezhetősége nőtt, ez pedig veszélybe sodorta Magyarország nemzetközi és nemzetbiztonsági érdekeit.

2007-ben Galambost Laborc váltotta az NBH főigazgató székében. Amikor az új főigazgató tudomást szerzett a poligráfos vizsgálatokról, az incidens kivizsgálását rendelte el és Szilvásyhoz írt memorandumában a következőket állította: „a körülményekből, illetve a jelentésben foglaltakból eredően megalapozott potenciális kockázati helyzet alakult ki azoknál a személyeknél, akik a rendszerben maradtak, ezért hatékony védelmi intézkedést kell foganatosítanunk”. Laborc azt mondta, hogy az incidens “körülményei pedig arra utalnak, hogy a vizsgálatok lehetőségét megteremtő, engedélyező, különösen érzékeny és védett információkkal segítette a vizsgálat lebonyolítását. Ezek alapján szakmai álláspontom az, hogy a véletlenség vagy tudatlanság kizárt, ugyanakkor a célzat nem ismert”. A miniszter elolvasta a memorandumot, és azt a megjegyzést írta rá, hogy „a megbeszéltek szerint”. Laborcot ezek után azért vádolta meg az ügyészség, mert a miniszter tétlenségét látva nem tett büntetőfeljelentést.

Pedig Laborc aggodalmai nem voltak alaptalanok. Amikor jelzést kapott egy külföldi nemzetbiztonsági partnerszervezettől, hogy az orosz hírszerzés egy magas beosztásban lévő, a nemzetbiztonságnál dolgozó embertől infomációkat szerzett és a személyt be is szervezték, egy újabb vizsgálatot rendelt el. Ennek eredményéről a Szilvásynak tett újabb jelentésében Laborc azt írta, hogy “[Galambos] tevékenysége, fecsegése súlyos károkat okozott a magyar-amerikai viszonyban. Ténykedése az ellenőrzés (pszichológiai) során helyrehozhatatlan kárt okozott az NBH-nak. Kapcsolata az oroszokkal tényszerű, információ kiszivárogtatása bizonyított. El lett távolítva az NBH-ból, további elszigetelés fontos feladat. Hogy milyen kapcsolat alakult ki közte és az oroszok között nem azonosítható.”

További cikkek:

Kapcsolódó Cikkek