2019. november 22., péntek
Cecília

Belföld

Mit kértek a felvonulók?

És akkor a televízió hős riporterei – arcukon kényszeredett-őszinte, de mindenképpen idült mosollyal – odaléptek a felvonulókhoz, akik spontán kértek egy Bartók-vonósnégyest, az emelvényről integető Kádár és Czinege elvtársak hatalmas örömére.

Mi meg vinnyogtunk a röhögéstől otthon, a tévéképernyő előtt. Mert mi sem természetesebb annál, mint hogy a Lámpagyár egyfogú felvonulója Szvjatoszlav Richter zongorajátékára kíváncsi, a mérnök meg Nyomasek Bobóra…


De a tribünön integetők ezt a rendszert alakították ki, nekik ez volt kényelmes, Marosán Buci zsömléje és a dolgozó nép szájmérete közötti összefüggést tekintették mérvadónak. Folyt a langyos sör, kísérve a jéghideg virslit, meg volt a majális, a munkásosztály kapott egy mámoros napot, amikor deklaráltan berúghatott. Ez volt a munka ünnepe.

Azóta sok víz lefolyt a magyarországi folyókon, a nemzetközi munkásosztály elvesztette befolyását, a rendszerváltás idején a munkanélküliség „ünnepe” lett május első napja. Teltek-múltak a demokratikus esztendők, a szakszervezetek megkoptak, a munkanélküliségből munkaerőhiány lett, és ma már ott tartunk, hogy aki akar, az dolgozhat.

Persze ez sem jó az örök fanyalgóknak. A miértre nem kapunk választ a hőbörgésen kívül, ráadásul már a bérekkel sem revolverezhetnek, hiszen az év eleji sztrájkhullámocskák megegyezéssel zárultak.

Akkor miről szól ma május elseje?

Richterről, Nyomasek Bobóról, hidegebb sörről és melegebb virsliről, netán pizzaszeletekről vagy gíroszról?

Mert a kétkezi munka esélyét és jövőjét lépten-nyomon hangoztatja a kormány. Ezt hiányolni balgaság.

Akkor miről?

Aki tudja a választ, az jelentkezzen a szerkesztőségben. Örömmel meghallgatjuk…

Kapcsolódó Cikkek