EUR: 323,46 Ft
CHF: 290,46 Ft
2019. június 27., csütörtök
László

Extra

Tudta, hogy Havas Jon és dr. Murphy egy Dragon Ball rokonai? Videón az Éjjeli őrség esküje

A hazai szinkron nem véletlenül világszinten híres. Színészeink közül sokan képesek arra, hogy a bámulatos élménnyé varázsoljanak egy – egy külhoni filmet, melyhez a hangjukat adják. Lokál-hangadók című sorozatunkban a legnevesebb hazai hangkölcsönzők valódi arcát szeretnénk bemutatni olvasóinknak.

Név: Czető Zsanett
Született: 1991. április 7.
Állandó szinkronszerepei: Amanda Seyfried, Bridgit Mendler

Név: Czető Roland
Született: 1989. december 10.
Állandó szinkronszerepei: Kit Harrington , Evan Peters

Név: Czető Ádám
Született: 1995. január 25.
Állandó szinkronszerepei: Freddie Highmore, Jack Gleeson

A hazai szinkron történetében egyedülálló módon, a Czető család minden csemetéje már óvodásként keresett szinkronhang lett. Magyarországon ők az egyetlen hármas testvérpár, akik mindannyian a hangjuknak köszönhetően váltak ismertté.


Czető Zsanett Fotó: Facebook

LOKÁL: Ki volt az első, aki elkezdte a szinkron pályafutást? Esetleg egyszerre kezdték?

Roland: Gyakorlatilag Zsanett egyszerre kezdtük, Ádám pedig belenőtt.


Zsanett: Rolanddal egyszerre kezdtük el. Egyszerre választottak ki minket egy-egy reklámfilm forgatásra, amit le kellett szinkronizálni. Akkor kezdődött a szinkron, színház, forgatás.

Ádám: Roland bátyám volt az első, aki elkezdte. Én úgy csöppentem bele, hogy mivel én még baba voltam, amikor a testvéreim már szinkronizáltak, ezért gyakran engem is elvittek a szülők, ha épp nem volt ki vigyázzon rám! Szerettem a légkört, valamiért különösen a büfét, és mivel ott voltam kéznél, a gyermekekből pedig mindig hiány volt, ezért amikor 4 éves voltam, kipróbáltak engem is.

LOKÁL: Mi volt az első szinkronszerep?

Roland: Vicces, mert saját magamat kellett utószinkronizálni egy Boci csoki reklámfilmben.

Zsanett: Nekem is reklámot kellett leszinkronizálni. Azon kívül, ha jól emlékszem, a Baywatch-ban volt az első szerepem.

Ádám: Az első szinkronszerepem a Klinika című német sorozatban volt, ahol Benjamint szinkronizáltam. Akkor még olvasni sem tudtam, de szerencsére Benjamin – mivel nagyon pici volt – pár szót, esetleg rövid mondatokat mondott. Ilyenkor apa vagy anya bekísért a stúdióba, felolvasta, amit mondanom kell, és megbökött, mikor mondjam.

Czető Roland Fotó: Facebook

LOKÁL: Gyermekként kezdtétek: szerintetek másképp teltek-e a gyermekéveitek attól, hogy már akkor dolgozóvá, pénzkeresővé váltatok. Ha igen, akkor miben változtatott?

Roland: Egész biztos, hogy máshogy telt. Suli után mi szinkronba vagy színházba mentünk, de a suli az szent volt. A pénz akkor még nem volt tényező, annak később láttuk hasznát. Alázatot, fegyelmet, koncentrációt tanultunk a színházban és a szinkronban.

Zsanett: Természetesen. Ovi, suli után általában szinkronba mentünk és két munka között írtam meg a leckét. De ezt nem munkaként éltem meg, szerettem csinálni.

Ádám: Másképp, határozottan! Anyagi szempontból nézve mindenképpen pozitív hatásai voltak, hiszen a szüleim katonák, így sosem tartoztunk a milliomosok közé, viszont azzal, hogy mi is pénzkeresők voltunk, sosem szenvedtünk semmiben hiányt! Jártunk külföldre nyaralni: csodálatos helyeken járt együtt a család, amelyek a mai napig meghatározó élmények maradtak. Ezen felül – mint minden más gyereket szerintem – engem nagyon érdekeltek a technikai kütyük, a Gameboyok, játékkonzolok… és ezeket is meg tudtuk venni. Szeretném kiemelni, hogy nem lehetünk elég hálásak a szüleinknek, akik az általunk megkeresett pénzt sosem maguknak tették el, hanem arra fordították, hogy mindenünk meglegyen. A színházi és szinkron munkák mellett rendkívül élménydús és színes gyerekkorunk volt.

LOKÁL: Játszottatok otthon szinkronosat?

Roland: Amennyire emlékszem nem…

Zsanett: Emlékeim szerint nem játszottunk ilyet. Később – tini koromban – a legjobb barátnőmmel játszottam ilyesmit: az unásig nézett Harry Potterre raktunk cseh, német, stb feliratot és azt olvastuk rá tök hitelesen – pedig nem beszéljük ezen nyelveket.

Ádám: Emlékeim szerint sosem! Rengeteg mást játszottunk, társasjátékok, kártyajátékok, játékkonzolok, de szinkronosat nem.

Czeő Ádám Fotó: Facebook

LOKÁL: Jó testvérek vagytok? És hogy érzitek: a szinkron közelebb hozott egymáshoz benneteket vagy inkább időnként rivalizáltatok emiatt?

Roland: Szerintem jó testvérek vagyunk. A rivalizálás nem volt jelen hiszen Zsanett lány, Ádám pedig 5 évvel fiatalabb… meg egyebként is. Úgyis azt hívják akire szükseg van, márpedig valami miatt rá esik a választás, így tulajdonképpen ez nem is versenyszituáció.

Zsanett: Nem azok a fajta tesók vagyunk akik egymás fenekébe bújnak egész nap, van hogy napokig nem is beszélünk egymással. De tudjuk, hogyha bármire szüksége van a másiknak, illetve csak beszélgetnénk egyet, ott a másik. Nehéz az életünket párkapcsolattal is összeegyeztetni, nemhogy a családdal. Sosem rivalizáltunk egymással, támogatjuk egymást.

Ádám: Abszolút közelebb! Sosem rivalizáltunk egymással, sőt, inkább ellenkezőleg, mindig büszkék vagyunk a másikra. Épp pár hete történt meg, hogy felhívtam a bátyámat, hogy elmondjam neki, mennyire tetszett, ahogy szinkronizált egy amerikai sorozatban (Amerikai Horror Story 7. évada), és hogy gratulálok hozzá. Olyan is volt, hogy a bátyám leszinkronizált egy sorozatot, majd rá jó pár évre rá visszatért pár rész a sorozatból, és Roland addigra már lemutált, így én kaptam meg helyette a szerepet!

LOKÁL: Volt-e/van-e olyan szerep, amit irigyeltetek a másiktól?

Roland: Nem emlékszem ilyenre…

Zsanett: Szerep – a nemek közti eltérés miatt – nem igen volt. Vannak sorozatok, amikben nem is irigység, hanem inkább ilyen “de jó neked, én is szeretnék” feeling volt már velem. Ilyen a Trónok harca, az Amerikai horror story.

Ádám: Nem igazán! Inkább olyan volt, hogy szívesen bekerültem volna én is egy filmbe, vagy sorozatba, amiket különösen szerettem. Például egy időben óriási High School Musical rajongó voltam, és a bátyám szinkronizálta benne Chadet, amire nagyon büszke voltam, de sajnáltam, hogy én nem lehettem benne! Persze ő hat évvel idősebb, más a hangszínünk, a karakterünk, úgyhogy ezért sem érezném, hogy lehetnénk vetélytársak. Zsanettnél különleges érzés, hogy a Mamma Mia! című filmben is játszó Amanda Seyfrieda kedvenc színésznőm, és elég fura a nővérem hangján hallgatni őt. De örülök neki, mert szerintem nagyon jól csinálja!

LOKÁL: Ki az a kedvenc színész, akit szerettek szinkronizálni?

Roland: Tulajdonképpen minden szerep más kihívás, de nagy kedvencem volt például Rozsdás a Repcsikből, és – persze – Havas Jon is.

Zsanett: Nekem tényleg nincs ilyen.

Ádám: Ha egy éve kérdeznek meg erről, mást válaszolnék, de most egyértelműen Freddie Highmore. Volt szerencsém több ízben szinkronizálni őt, de az, amit a Doktor Murphy című sorozatban csinál, az valami döbbenetesen kiemelkedő!

LOKÁL: Volt-e olyan szinkronmunka, ami emlékezetessé vált?

Roland: Számtalan ilyen van, nehéz egyet kiemelni. De például az Egészség ellenszere című filmben van egy rész amikor a figura első két fogát kihúzzák, és emiatt beszédhibásan ejti a szavakat… de az is vicces, hogy a Mancs őrjárat gyermeksorozatban rengeteget kell ugatni.

Zsanett: Aktuális. Jelenleg forgatunk egy Dragon Ball-t és azért héthónapos kismamaként a folyamatos ordibálás igencsak megterhelő, de mást nem nagyon csinála a szereplőm. Ami még nagyon emlékezetes, az az első komolyabb szerepem. Az Élet szép című Benigni-filmben a főszereplő kisfiút szinkronizáltam.

Ádám: A Dzsungel Könyve 2.-ben Ranjant szinkronizáltam, hétéves voltam nagyjából, és sokat kellett benne nevetnem, ami nem ment olyan jól. Azért, hogy hiteles legyen, édesanyám jött be a stúdióba, aki mindenféle vicces fejeket vágott, grimaszolt, hogy megnevettessen. A Doktor Murphy című sorozat a másik, amit kiemelnék, hiszen egy autista sebészrezidenst kell szinkronizálnom, amit nagyon nehéz visszaadni! Az eredeti színész , Freddie Highmore a hangjával is rendkívül jól játszik, és nehéz ezt úgy visszaadni, hogy hasonlítson az eredetihez, de mégis meglegyen a magyar nyelv hangsúlya, hanglejtése.

LOKÁL: Mennyiben változtatta meg az életeteket a szinkron?

Roland: Nem tudom milyen lett volna nélküle, hiszen közel 24 éve, 5 éves koromban kezdtem.

Zsanett: Erre azért nem tudok válaszolni, mert nem is tudom milyen lenne nélküle. De talán nagyobb a feladattudatunk, hamarabb lettünk önállóak.

Ádám: Gyakorlatilag mióta az eszemet tudom ebben a világban mozgok! Azt biztosan látom, hogy a színháztól és szinkrontól kaptunk fegyelmet, jó értelemben vett komolyságot, hiszen felnőttek között nőttünk fel. Személy szerint én ennek mindenképpen örülök, és hálás is vagyok ezért.

LOKÁL: Hang alapján fel szoktak benneteket ismerni? Milyen emlékezetes sztoritok van erről?

Roland: Nem igazán. Inkább ha bemutatkozom, vagy – mondjuk – a bankkártyámon meglátják a nevemet. De ez is inkább csak az utóbbi időben, a Trónok harcának és – bármilyen furcsán hangzik is – a Szulejmánnak köszönhetően.

Zsanett: A ELTE tanító- és óvó képző karon volt egy tanárom. Amikor feleltem neki a mesékből, végig elgondolkozva nézegetett, majd közölte, hogy végig azon gondolkodott, hogyan nyomjon be engem szinkronizálni, mert nagyon jó hangom van. Volt nevetgélés, amikor mondtam neki, hogy már gyerekkorom óta ezt csinálom. Az embereknek igazából inkább a nevem szokott ismerősen csengeni.

Ádám: Inkább a nevem alapján, bár a hangom is sokaknak ismerős, csak azt nem tudják hova tenni. Nálam például rendszeres kérés szokott lenni amikor megtudják, hogy ezzel foglalkozom, hogy beszéljek ennek vagy annak a karakternek a hangján, ami egyébként sokszor nagyon zavarbaejtő. Pár hónapja egy olyan eset is történt, amikor egy boltban vásárolva megjegyezte az eladó hölgy, hogy meg kéne próbálnom szinkronizálni, mert olyan kellemesnek tartja a hangomat, és el tudna képzelni mesékben.

LOKÁL: Szeretnétek, ha a gyerekeitek is szinkronizálnának majd?

Roland: Erőltetni nem fogom, de ha van kedve és érzéke hozzá, akkor természetesen támogatom majd.

Zsanett: Én nem tervezem. Ha úgy hozza az élet és van kedve kipróbálni, legyen. Se rábeszélni, se lebeszélni nem fogom.

Ádám: Ha örömét leli benne, mindenképp! Elsődlegesen azt tartanám szem előtt, hogy miben érzi jól magát, mit szeretne csinálni. Mi is sok mindent kipróbáltunk. Az iskolában fociztam, jártam focikupákra is, de végül a színészet tetszett a legjobban. Ha a gyermekem focista szeretne lenni, teniszező, űrhajós, tűzoltó, színész, bármi, akkor azt hiszem szülőként mindenképp abban kell majd támogatnom.

Így “szinkronizálnak” a Czető-testvérek:

Kapcsolódó Cikkek

  • Avicii barátnője újra szerelmes

    Avicii barátnője újra szerelmes

    A tavaly tragikusan elhunyt Avicii féltve őrizte magánéletét. Halála után azonban kiderült: évek óta boldog párkapcsolatban élt Tereza Kacerová modellel, akinek kisfia is apjaként szerette a DJ-t.

  • Ascot, a puccos királyi kalapok parádéja

    Ascot, a puccos királyi kalapok parádéja

    A Royal Ascot néven futó lóverseny kétségkívül a világ legpuccosabb sporteseménye. A végeredménynél itt ugyanis sokkal izgalmasabbnak számít, hogy ki milyen kalapban jelenik meg.