EUR: 334,79 Ft
CHF: 306,39 Ft
2019. november 13., szerda
Szilvia

Egyéb

Kellene Budapestre egy Pest-Buda Mulató!

Hogy hova mehet az ember, ha egyik nyári este egy színvonalas műsort adó szórakozóhelyet keres? Nos, nehéz kérdés. Én is az internet segítségét „kértem”, és folyton egyetlen személyhez jutottam el. Kriszt László rendező-koreográfushoz, aki a mai napig tanít balettet, revü-musical táncot és sztepptáncot. Sőt,  a Béke Orfeumban a New Orleans-tól a Broadway-ig revüműsor rendezője és koreográfusa volt.

Tán nem túlzás azt állítani, hogy a neve etalonnak számít a revü, a színvonalas szórakoztató műfajban, hiszen a  80-as 90-es években táncosként, koreográfusként és rendezőként is dolgozott, műsoraira az óta is sokan emlékeznek.


– Mióta foglalkozik zenés műsorok rendezésével, koreografálásával?
– A 20-30 évvel ezelőtti budapesti szórakozási kínálat, bőséggel nyújtottak mindenkinek szórakozási lehetőségeket, olyat is, amilyent ön már manapság nem találhat. Voltak olyan színvonalas helyek, mint az Astoria, Moulin Rouge, Maxim, a Vörösmarty téri Art Café, vagy a Béke Orfeum.
– Miért tűnt el ez a régi szórakoztató műfaj?
– A legendás húszas-harmincas években a mulató szolgált a magyar elit és a pénzes külföldiek első számú találkozó és szórakozóhelyéül. A korabeli külföldi lapok Budapest éjszakai életét Londonnal, Párizzsal és New Yorkkal azonos rangúnak tartották. Még ma is legendának számít a négy hajdani luxusmulató, az Arizona a Moulin Rouge a Royal Orfeum, a Játékszín helyén pedig a Kamara Varieté. A színvonalas revü- és varietéműsorokban egyébként olyan neves énekesek, táncosok, színészek léptek fel mint: Rökk Marika, Bársony Rózsi, Alpár Gitta akik később az operett- és revüfilmek sztárjai lettek, és sok kabarélegenda itt kezdte pályafutását: Alfonzó, a Latabár testvérek, Feleki Kamill és Kiss Manyi.
– De mostanság miért nincs ilyen, színvonalas szórakozóhely?
– Elég összetett a kérdés, és így maga a válasz is. Például, nagyon sokat költ az állam a különböző gasztronómiai és ital fesztiválokra, de sajnos arra senki nem gondol, hogy mi van a zaba és piálás után, mit visz haza a külföldi? Mondjuk ki, semmit, kulturális értelemben, amire évek múltán is szívesen visszaemlékezne, semmit. De ha mi magyarok elmegyünk Párizsba vagy Berlinbe, akkor ott kaphatunk ilyen jellegű élményt. A színvonalas éjszakai szórakozásnak van idehaza is kultúrája, amire a külföldi turisták részéről feltétlenül lenne igény és meg is tudnának fizetni, nem beszélve a hazai középosztály, anyagilag felemelkedő rétegéről. Szerintem nagy tévedésben vannak azok, akik a budapesti “romkocsma” turizmustól várja hazánk jó hírnevét, véleményem szerint pont fordítva sül el.
– Pár évtizede még sok beszámoló szólt a budapesti revüről, szórakoztató iparról, mi lehet a megoldás?
– Kellene egy színvonalas szórakozóhely Budapestnek! Pontosabban fogalmazva kellene egy Revüszínház Budapesten. Azt hiszem, hogy ehhez lennének hozzáértő szakemberek is, talán nem a színpadon, hanem alkotói minőségben, mert hála istennek a 80-90-es évek táncosaiból, énekeseiből, mára többen váltak kiváló koreográfusokká, tanárokká vagy rendezőkké.

A revü világát nem mi találtuk ki, de van Budapestnek is egy szórakoztató múltja, nem is kicsi

 

– Mindezt megvalósítani ma egyáltalán nem egyszerű, de gondolom Kriszt Lászlónak erre is megvan az ötlete.
– Állami pályázatokat kellene meghirdetni azért, hogy tényleg igényes műsorok valósuljanak meg. Olyan pályázatra gondolok ahol a jelentkező alkotóknak a gyakorlati munkája, lenne a mérvadó, nem a mindent elbíró önéletrajzi papír, hanem csak és kizárólag a gyakorlati tudás számítana. A leendő vezetőknek másfajta szakértelemre lenne szükség, hiszen embereket kellene vezetniük, irányítaniuk, éppen ezért  nekik, más-jellegű készségekkel kell rendelkezniük. Alkotókként megemlíthetném Földi Bélát, Gajdos Józsefet, Simonyi Krisztinát, Bognár Zsuzsannát, Román Sándort, Kaszás Ildikót, Bélavári Pannit, nem beszélve Medveczky Ilonáról, aki óriási tapasztalattal bírna egy ilyen jellegű szórakozóhely szakmai felépítésében, összefoglalva, lennének szakemberek, s hát természetesen én magam is megmérettetnék.
– Ön szerint akkor épp itt az ideje egy Revüszínháznak!
– A revü világát nem mi találtuk ki, de van Budapestnek is egy szórakoztató múltja, nem is kicsi. Emlékeztetni szeretném a két világháború közti, nemzetközileg is jegyzett Budapesti szórakoztató helyeire!. Az 1930-as években a külföldi újságok Budapest éjszakai életét Londonhoz, Párizshoz és New Yorkhoz hasonlították. Az új revüszínház műsorába lennének a nemzetközi trendeknek megfelelően, magyar kuriózumok is, hiszen a külföldieknek ez lenne vonzó. Az biztos, hogy a legkiválóbb hazai énekesek, táncosok, artisták  léphetnének fel a leendő Budapesti Revüszínházba! Persze állami segítségre lenne szükség egy ilyen színház létrehozásához, de azt gondolom, erre is meglenne a megfelelő anyagi háttér, ha a kormány is úgy határoz. A magyar kormány rengeteg pénzt tesz az idegenforgalom fejlesztésébe, s ez így van jól. De azt elhanyagolják, hogy rengeteg turista két-három napot tölt el, főleg Budapesten, és nem kíván elmenni Magyarország távolabbi részébe, de szívesen elmenne egy magyaros és nemzetközi szórakozóhelyre, ahol persze a műsor mellett, megismerkedne a magyar gasztronómiával, és a kiváló magyar borokkal. Érdemes lenne gondolkodni rajta!
– Milyen nevekben gondolkodik?
– “Pest-Buda Mulató” vagy “Budapesti Revüszínház” nevek vetődtek fel, de az elnevezés a legkevesebb.


Kapcsolódó Cikkek

  • A Felvidéken járt Miklós Péter

    A Felvidéken járt Miklós Péter

    A felvidéki Selye János Egyetem novemberben rendezte meg VII. Nemzetközi Tudományos Szimpóziumát Többség–kisebbség együttélés címmel.

  • Fakutyával táncoltak

    Fakutyával táncoltak

    Hogy mi is a fakutya? Nos, mindenki úgy ismeri, mint a korcsolya és a szék keveréke, melyen ülve valaki egy vagy két hegyes bottal löki magát előre.