EUR: 334,56 Ft
CHF: 304,41 Ft
2019. november 22., péntek
Cecília

PR

Kéményseprőt látok, szerencsét találok

A kéményseprő szerencsét jelez, a fekete macska rontást hoz ránk, a kunkori farkú kismalac, illetve négylevelű lóherét vagy patkót találni jó ómen. Ezek a legismertebb szerencsehozó vagy éppen balszerencsével fenyegető babonák. De vajon honnan is erednek?

Kéményseprőt látok, szerencsét találok

Azt mindenki tudja, hogy ha kéményseprővel találkozunk, meg kell tekernünk egy gombot a ruhánkon, miközben szemünket végig a kéményseprőn tartjuk. Miért is?


A babona egyik magyarázata szerint a fiatal lányok, ha szépen felöltözve találkoztak a kéményseprővel, szerencsésnek mondták magukat, ha az összekormozta őket. Lehetséges, hogy ennyire egyszerű a hiedelem magyarázata?

Egy másik elmélet szerint azért mondhatja magát szerencsésnek, aki találkozott a kémények őrével, mert amelyik házban az járt, ott nem fordult elő tüzelés okozta tragédia. Mi tagadás, a szén-monoxid-mérgezés ellen ma sincs hatásosabb védekezés, mint a kémények rendszeres és szakszerű tisztítása.


A rómaiak viszont mást gondoltak, szerintük a család védőszelleme a tűzhelyben lakik. Így fonódhatott össze a kéményseprő, a füst és a jó szellem.

A macska, főleg a fekete, már a középkorban gonosz állatként jelent meg. Úgy vélték, a boszorkányok gaztetteik egy részét macska képébe bújva követik el.

A malacról köztudomású, hogy orrával kitúrja a szerencsét, de vajon honnan ered az a magyar mondás, hogy „malaca van”? A középkori falusi vásárokon sokszor sorsoltak ki különböző nyereményeket a résztvevők között, és akkoriban a legbecsesebb fődíjnak ez a háziállat számított. 

A négylevelű lóhere évszázadok óta a szerencse jelképe, amit egyfelől ritkaságával, másrészt kereszt alakjával (ördögűzés) magyaráznak. Már a görögök is amulettként hordták. A papok gyógyító erőt tulajdonítottak neki.

A patkó a holdistennőt idéző, sarló alakjának köszönheti a neki tulajdonított mágikus erőt. Kelta eredetű hiedelmek szerint nagy szerencsét jelent a talált és a hét szeglyukú. A vas miatt úgy tartják, a szellemeket is elűzi.

Ilyen a babonás Európa

Észak-Európa: kéz- és lábtörést

Nem véletlen, hogy a norvég lottózókban gyakran „Tvi, tvi”-vel búcsúznak az eladók a szelvényt vásárlóktól. Ez a mondat leginkább a magyarok „kéz- és lábtörést” kívánásához hasonló, és gyökere ugyanaz a középkori hiedelem, miszerint ha valakinek rosszat kívánnak, azt balszerencse helyett jó szerencse éri. Finnországban egy népszerű modern  kori babona azt ígéri, hogy ha az utunk során száz piros autót összeszámolunk, a századik kocsi rendszámtáblája felfedi aznapi szerencseszámainkat.

Nyugat-Európa: fütyülni kell Fortunának

Belgiumban nem csak jókedvükben fütyörésznek az emberek, a hagyomány szerint ez jó szerencséjüket is meghozza. Németországban pedig úgy tartják, hogy az asztal kopogtatása vonzza Fortuna kegyeit. Egy legenda szerint az áldást hozó tölgyfa az egyetlen olyan felület, amelyet az ördög nem érinthet, így a fa kopogtatása elűz minden balszerencsét hozó rossz szellemet. A franciák – tőlünk eltérően – nem a kéményseprőket, hanem a matrózokat tartják a jó szerencse hírnökeinek. A sapkáikon lévő piros pompon megsimogatása után állítólag biztosan pénz áll a házhoz.

Dél-Európa: folyjon a bor!

Olaszországban a 13-ast jó szerencsét hozó számnak tartják, ezzel szemben a 17-est balsorsot hozónak, olyannyira, hogy a 17-es házszám gyakran nem is kerül ki az épületekre, és az Alitalia egyes gépein sincs 17. sor. Ennek oka, hogy a római számmal írt XVII számait felcserélve VIXI-t kapunk, ami latinul az élet végére utal. Spanyolországban a tücskök zenéje jelzi a jó szerencsét, míg Portugáliában az asztalra kiömlő borról gondolják, hogy boldogságot, gazdagságot hoz.

Kapcsolódó Cikkek