EUR: 325,42 Ft
CHF: 299,62 Ft
2019. augusztus 19., hétfő
Huba

Extra

Korda György: Magyarnak lenni csodálatos

Korda György hatvanegy éve a magyar könnyűzene ikonikus alakja, akinek koncertjein fiatalabb és idősebb rajongók tömege egyaránt tombol. Mindemellett sikeres szállodatulajdonos, és neve egyet jelent a magyar pókerkultúrával. Munkásságáért pedig idén megkapta a Budapest Díszpolgára címet. Az énekes az ünnepélyes átadót követően a Hotel Villa Kordában fogadta a Lokált, ahol csillogó, olykor könnyes szemmel mesélt a díjról, Budapesthez fűződő kedves emlékeiről és jövőbeli terveiről. 

Korda György (Fotó: Máté Krisztián)

Sok díjat kapott már, mit jelent önnek a Budapest Díszpolgára cím?


Szerencsés vagyok, hiszen számtalan díjjal jutalmazott már a szakma és Magyarország, de talán ez mind közül a legkedvesebb. A díszpolgári cím magában foglalja az egész életemet és munkásságomat, mind énekesként, mind szállodatulajdonosként, mind pókerkommentátorként. Mindig igyekeztem a szórakoztatás mellett arra is figyelni, hogy méltóképpen szolgáljam Budapestet. Ezután pedig még inkább szeretnék példamutató életet élni. Számtalan tervem van, amelyekkel tenni akarok a fővárosunkért. Csak arra  kérem a Jóistent, hogy adjon ehhez olyan egészséget, ami az elmúlt 80 évemben megadatott.

Milyen tervei vannak? 


Elsősorban segíteni akarom a fiatal tehetségeket a zenei pályán. Folyamatosan jelentkeznek különböző együttesek, hogy szeretnék feldolgozni a régi Korda-dalokat, én pedig örömmel mondok igent. Mindegyikből nagyon klassz új hangzású slágerek születtek. Egy újdonságra is készülök, hiszen korábban Klárikán kívül senkivel nem énekeltem duetteket. Az elismerés után azonban fontosnak tartom, hogy így is segítsem hazánk következő kiváló zenészgenerációját. Az 1976-os Autózás a városban című dalomat pedig a feleségem javaslatára egy új, mai stílusú videóklippel szeretném Budapestnek felajánlani, mint a főváros himnuszát.

Harmincszor járt már Amerikában, tízszer Ausztráliában, és több európai városban is megfordult. Sose jutott eszébe, hogy kiköltözzön?

Ahogy az előbb említett dalomban is hallható: „…mégis úgy szereted, mert a te városod ez. Itt születtél, ez a te hazád. Itt tanultál beszélni, itt tanultál szeretni…” Így érzek én is Budapest iránt. Pedig jól beszélek angolul, elég alkalmazkodó vagyok, és hamar barátokra lelek bárhol, mégsem volt nálam az sose opció, hogy máshol éljek. Bár többször is értek szakmailag, és agglegényként csinos hölgyek által csábítások, de a szeretteim, a közönség és a hazám miatt nem éltem ezekkel, amit utólag sem bántam meg. Jó dolog elutazni külföldre, ismeretlen tájakat és kultúrákat megismerni, de még jobb érzés hazatérni. Bárhol járok a világon, mindig találok egy olyan részt, ami Budapestre emlékeztet, és ez büszkeséggel tölt el. Magyarnak lenni egy csodás állapot.

Korda György (Fotó: Máté Krisztián)

Mely fővárosi helyek állnak a legközelebb a szívéhez?

Az első, ami eszembe jut a hetedik kerületi Fészek Művészklub, ez a szüleim lakásával szemben állt. Rengeteget jártam oda, és itt szerettem bele igazán a kártyába. Ultiztunk, pókereztünk, römiztünk. Mindeközben életre szóló barátságok köttetek, amelyekre ma is jó szívvel gondolok. A másik meghatározó helyszín az első lakásom, a hetedik kerületi Damjanich utcában. Ez volt az első lépés az önálló élet felé. Olyan legendákkal élhettem egy házban, mint Csűrös Karola és Horváth Ádám, Ruttkai Éva vagy Latinovits Zoltán. Jelenleg pedig a második kerület a legkedvesebb hely számomra. Itt élek már negyvenöt éve, és itt építettük fel Klárikával a Hotel Villa Kordát.

Mit gondol, az elmúlt évtizedekben miben változott Budapest? 

Én a közlekedésben látom a legnagyobb pozitív változást. Folyamatosan fejlődik az utak és a tömegközlekedés minősége. A város látképe is sokat változott, de az nagyon tetszik, hogy az új épületek stílusban hasonlítanak a már meglévőkhöz. Nekem mégis a rakpart a legcsodálatosabb látvány.

Balázs Klárival közel negyven éve hű társak a színpadon és a magánéletben. Sosem okozott problémát, hogy házastársként együtt dolgoznak?

Klárika és mi egyek vagyunk, így természetes, hogy a munkában is társak vagyunk. El sem tudnám képzelni az életemet másként. Ez sose okozott otthon gondot. Nem volt se emiatt, se más miatt köztünk soha egy hangos szó sem. Sokan csodálkoznak azon, hogy bár évekig élt velünk az anyósom, ez sem okozott feszültséget az életünkben. Legfeljebb arról szoktunk vitatkozni, hogy milyen hangnemben kezdjük a dalt. Nincsenek egymás felé elvárásaink, úgy fogadjuk el a másikat ahogy van. Szerintem ezért is olyan békés és harmonikus a mi házasságunk, és tudunk negyven éve minden egyes fellépésen bizonyítani az idősebb és fiatalabb generációnak egyaránt.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó Cikkek