EUR: 332,86 Ft
CHF: 303,38 Ft
2019. november 19., kedd
Erzsébet

PR

Nagy Laci: A szerencséért meg kell dolgozni!

A szerencsét keresni kell – vallja Nagy Laci, aki 22 év élsport után idén májusban vonult vissza. A szorgalmáról és kitartásáról híres kézilabdázó szerint a kemény munka önmagában csak nagyon ritkán elég a sikerhez, ahhoz ugyanis jó adag szerencse is kell.

– A szerencsét keresni kell, a szerencséért meg kell dolgozni – sokszor hallottam a pályám során ezeket a mondatokat, és több mint két évtized élsport után nyugodt szívvel állítom, hogy ez valóban így van. Néha igenis jókor kell jó helyen lenni, de a lehetőségekkel tudni kell élni. Számtalanszor előfordult velem, hogy csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően került hozzám a labda, de a gólhoz az is kellett, hogy jól reagáljak a szituációra – árulta el a Lokál Extrának Nagy Laci, aki már csak az adottságai miatt is igazi mázlistának tartja magát. Az egykori sportoló ugyanis 2,08 méter magas és balkezes, ez a kettő együtt pedig igen ritka, főleg profi szinten.


– Nem mindenki kap ilyen adottságokat, hálás vagyok érte. Ugyanígy azért is, hogy 1997-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon a spanyolokkal kerültünk egy csoportba, és ellenük játszhattunk. Hiszen ha ez nem így alakul, akkor talán nem figyelnek fel rám, és nem kerülök a barcelonai klubhoz, ahol végül 12 évet töltöttem – árulta el az egykori kézilabdázó, akivel két évvel később, még magyar színekben, szintén a spanyolok elleni meccsen történt egy olyan eset, amelyet a mai napig emleget.

– 1999-ben jól kezdtünk ellenük, vezettünk egy-két góllal, de aztán elhúztak. Próbáltunk feljönni, ám nem igazán sikerült, mire egyik pillanatról a másikra minden fény kialudt a stadionban. Akkor még nem voltak olyan mobiltelefonok, amelyekkel világítani lehetett volna, így jó tizenöt percig ott álltunk a vaksötétben. Ezalatt a spanyolok kizökkentek a ritmusból, mi pedig összeszedtük magunkat. A rövidzárlatot követően pedig sikerült visszavennünk a vezetést, és végül győztünk – idézte fel a történetet Laci, akinek, noha nem babonás, saját rituáléja volt a meccsek előtt.


– Az élsportolók többsége a karrierje alatt kialakít magának valami kis rituálét, amelyhez lehetőség szerint igazodik, akár csak azért, mert az előző mérkőzésen szerencsét hozott neki. Ebéd utáni szieszta nélkül én sem léptem pályára, abban a másfél órában ugyanis fejben is ráhangolódtam a játékra – tette hozzá.

Négyszer volt az év kézilabdázója

Nagy László (b) és Bodó Richárd, a Szeged játékosa a férfi kézilabda NB I döntőjében játszott MOL-Pick Szeged – Telekom Veszprém visszavágó mérkőzésen, idén májusban

Nagy László kétszeres Bajnokok Ligája-győztes jobbátlövő. A magyar válogatottal, amelynek 2009-ig, majd 2012 és 2017 között csapatkapitánya volt, a 2004-es és a 2012-es olimpián is negyedik helyen végzett. Nevelőegyesülete, a Pick Szeged után 2000 és 2012 között a Barcelona kézilabdacsapatában játszott, majd a Veszprémhez került. A katalán együttessel két alkalommal nyerte meg a sportág legjelentősebb klubtrófeáját, illetve egyszer a második számú kupasorozatban, az EHF-kupában az első helyen végzett.

Handball Planet magazin olvasói 2011-ben a világ legjobb játékosának választották. A 2013-as világbajnokság All-Star csapatának is tagja volt, Magyarországon négyszer választották az év kézilabdázójának.

A magyar válogatottban 209 találkozón lépett pályára, és 749 gólt szerzett, kisebb megszakítással tíz évig volt a nemzeti csapat kapitánya. Visszavonulását 2019. május 10-én, 22 éves pályafutását követően jelentette be.

Kapcsolódó Cikkek