2020. július 03., péntek
Kornél, Soma

Külföld

Sejtkutatásért hárman kapják az orvosi Nobel-díjat

A sejtkutatás területén elért eredményeiért két amerikai és egy brit tudós, William Kaelin, Gregg Semenza és Peter Ratcliffe kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn a stockholmi Karolinska Intézetben.

Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós annak felfedezéséért részesül a legrangosabb tudományos elismerésben, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását és hogyan alkalmazkodnak hozzá.


Nagyhatású felfedezéseik az élet egyik legelemibb alkalmazkodási folyamatának mechanizmusára világítottak rá – fogalmazott a díjat odaítélő testület. A három tudós fektette le az arról szóló ismeretek alapjait, hogy az oxigénszint milyen hatással van a sejtek anyagcseréjére és fiziológiai működésére. Eredményeik kikövezték az utat a vérszegénység, a rák és sok más betegség elleni ígéretes új stratégiák számára.

Gregg Semenza az EPO gént és annak változó oxigénszint melletti szabályozódását tanulmányozta génmódosított egereken. Peter Ratcliffe szintén az EPO gén oxigénfüggő szabályozását vizsgálta, és mindkét kutatócsoport arra jutott, hogy az oxigénérzékelő mechanizmus csaknem az összes szövetben jelen van, nem csak a vesében, ahol az EPO termelődik. Semenza aztán azonosította a válaszadás sejtbéli komponenseit, felfedezett egy fehérjekomplexet, amely az oxigénmennyiség függvényében kapcsolódott a hypoxiára adott választ közvetítő és az EPO gén “szomszédságában” lévő DNS-szegmensekhez. Később azonosította az ennek a fehérjekomplexnek (HIF) a kódolásáért felelős géneket.


William Kaelin rákkutató a von Hippel-Lindau (VHL) szindrómát kutatva ért el jelentős eredményeket. Ez a genetikai betegség drámaian megnövekedett kockázatot jelent egyes rákbetegségeknél. Az amerikai tudós kimutatta, hogy a VHL-gén kódol egy olyan fehérjét, amely megakadályozza a rák kialakulását. Azt is megállapította, hogy a működő VHL-gén nélküli ráksejtekben abnormálisan magas a hypoxiához igazodó gének szintje, amikor azonban visszajuttatták a VHL-gént a ráksejtekbe, helyreállt a normális szint. Ez fontos jele volt annak, hogy a VHL valamilyen módon részt vesz az oxigénhiányos állapotra adandó válasz szabályozásában. Peter Ratcliffe szintén kutatta ezt a területet, és rájött, hogy a VHL-gén kölcsönhatásba tud lépni a HIF fehérjekomplexet alkotó két fehérje egyikével, a HIF1-gyel. A kirakós utolsó darabja annak megértése volt, hogy az oxigénszint miként szabályozza a VHL és a HIF1 közötti interakciót, ebben Peter Ratcliffe mellett William Kaelin ért el úttörő eredményeket.

Az idei orvosi Nobel-díjjal egy alapfelfedezést, egy nagyon alapvető mechanizmus feltárását díjazták, amely az elmúlt 20-25 év egyik legnagyobb felfedezéseként teljesen átrajzolja a tudományos gondolkodást – mondta az MTI-nek Mandl József akadémikus. A most díjazott felfedezés az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásról szól, ami a környezethez való alkalmazkodásnak egy alapmechanizmusa. “Ez egy nagyon alapvető kérdés, ami régóta foglalkoztatta a kutatótársadalmat” – mutatott rá.

Az oxigénhez való hozzájutás lehetősége változhat, a sejtek képesek alkalmazkodni, tudják érzékelni, hogy elegendő vagy kevesebb az oxigén. Az alkalmazkodás hosszú távú alkalmazkodást jelent, átprogramozza a sejt a fehérjeszintézisét aszerint, hogy mennyi az oxigén. Ha kevés az oxigén, minden átalakul, így például az érképződés is, amely a keringést biztosítja. Ez a mechanizmus azért érdekes, mert nagyon sok nagy morbiditású betegségben – például a stroke, a szívinfarktus, a daganatok és vesebetegségek esetében – hypoxia, azaz oxigénhiányos állapot lép fel – emelte ki Mandl József.

William G. Kaelin 1957-ben New Yorkban született, a Duke Egyetemen szerzett orvosi diplomát, PhD-képzését a John Hopkins Egyetemen és a bostoni Dana-Farber Rákkutató Intézetben végezte, ahol saját kutatólaboratóriumot is alapított. 2002-ben lett a Harvard orvostudományi karának professzora, 1998 óta a Howard Hughes Orvosi Intézet kutatója.

Peter J. Ratcliffe 1954-ben született az angliai Lancashire-ben. A Cambridge-i Egyetem szerzett orvosi diplomát és az Oxfordi Egyetemen urológus szakképesítést. Oxfordban alapította meg független kutatócsoportját, 1996-ban lett az egyetem professzora. A londoni Francis Crick Intézet klinikai kutatási igazgatója, az oxfordi Target Discovery Institute igazgatója és az oxfordi Ludwig Rákkutató Intézet tagja.

Gregg L. Semenza 1956-ban született New Yorkban, diplomáját biológiából szerezte a Harvard Egyetemen. PhD-képzését a Pennsylvaniai Egyetem Orvosi karán végezte, gyermekgyógyászati szakképesítését a Duke Egyetemen kapta. Független kutatócsoportját a Johns Hopkins Egyetemen alapította meg, ahol 1999-ben lett professzor és 2003 óta az egyetem sejtkutató központja érkutatóprogramjának igazgatója.

Thomas Perlmann, a stockholmi Karolinska Intézet Nobel-bizottságának titkára elmondta, a három kitüntetett örül, hogy együtt kapják meg a díjat.

William Kaelint félálomban érte a hír Boston környéki otthonában. “Tudósként tisztában voltam azzal, hogy ha hajnalban hívás érkezik egy túl sok számból álló telefonszámról, az néha nagyon jó hírt jelent. Hevesen verni kezdett a szívem, az egész kicsit szürreális volt.”

A Nobel-bizottságnak adott telefonos interjújában Peter Ratcliffe azt mondta, kutatásaik kezdetén nem is sejtették, mennyire szerteágazó területet vizsgálnak. Tudósként azonban az a feladatuk, hogy ismereteket szerezzenek, ezeknek az ismereteknek pedig az a fokmérőjük, hogy helytállóak legyenek, előre szinte megjósolhatatlan, hogy a megszerzett tudásnak mekkora jelentősége lesz.

A három kitüntetett összesen 9 millió svéd koronával (276 millió forintos összeggel) gazdagodik. A díjátadó ünnepséget december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján tartják.

A három orvosi kitüntetett örül, hogy együtt kapják meg a díjat

Thomas Perlmann, a stockholmi Karolinska Intézet Nobel-bizottságának titkára elmondta, hogy a díj kihirdetése előtt sikerült elérnie mindhárom díjazottat, az amerikai Gregg Semenzát és William Kaelinget, valamint a brit Peter Radcliffe-et, akik sejtkutatásért részesülnek az elismerésben.

“Nagyon boldogok voltak, hogy megosztva kapják meg a díjat” – hangsúlyozta, megjegyezve, hogy a legnehezebben William Kaelint érte el. Először lánytestvérével sikerült kapcsolatba lépnie, akitől két telefonszámot is kapott, amelyekből az első téves volt. Amikor végül beszélt Kaelinnel, a férfi “nagyon boldog volt, szinte nem jutott szóhoz”.

William Kaelint végül félálomban, hajnali öt óra előtt érte a hír Boston környéki otthonában. “Tudósként tisztában voltam azzal, hogy ha hajnalban hívás érkezik egy túl sok számból álló telefonszámról, az néha nagyon jó hírt jelent. Hevesen verni kezdett a szívem, az egész kicsit szürreális volt” – idézte őt a dpa német hírügynökség. Arra utalva, hogy először a testvérét érték el, hozzátette, ez része lesz a családi legendáknak. Arra is kitért, hogy még nem tudja, mihez kezd a díjjal járó kilencmillió svéd korona (276 millió forint) rá eső részével, de “nyilvánvalóan megpróbálja majd valami jó ügyre fordítani”.

A három tudós annak felfedezéséért részesül a legrangosabb tudományos elismerésben, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását és hogyan alkalmazkodnak hozzá. Ennek gyakorlati hasznosulásával kapcsolatban William Kaelin, a Harvard Egyetem kutatója azt mondta, gyógyszereket fejlesztenek az eredményeiket figyelembe véve, amelyekkel aztán olyan betegségeket kezelhetnek, mint a vérszegénység és a rák egyes fajtái.

A Nobel-díj Twitter-oldalán közzétettek a díjazottakról egy-egy fotót is, amelyek a bejelentés után készültek, William Kaelin esetében egy otthon készült szelfit. Peter Ratcliffe-ről irodájában készült egy kép, ahogy éppen EU-s szinergia-pályázatán dolgozik. A fotóhoz viccesen azt írták: “a pályázati határidők senkire sem várnak”.

A Nobel-bizottságnak adott telefonos interjújában Peter Ratcliffe azt mondta, kutatásaik kezdetén nem is sejtették, mennyire szerteágazó területet vizsgálnak. Tudósként azonban az a feladatuk, hogy ismereteket szerezzenek, ezeknek az ismereteknek pedig az a fokmérőjük, hogy helytállóak legyenek, előre szinte megjósolhatatlan, hogy a megszerzett tudásnak mekkora jelentősége lesz. Kezdetben ők sem sejtették, milyen fontos eredményeket érnek el.

A Nobel-díjat övező érdeklődésre utalva megjegyezte, kerüli a nyilvánosságot, nem vágyik a hírnévre. A díjátadót viszont várja. Peter Ratcliffe egyébiránt 2014-ben lovagi címet kapott II. Erzsébet brit uralkodótól tudományos eredményei elismeréseként.

“A Nobel-díjjal az a baj, hogy idősebb tudósoknak adják, ami azt a látszatot kelti, hogy a kutatásokat öregek végzik. Pedig egyáltalán nincs így, még fiatalok voltunk, amikor a felfedezéseket tettük” – mondta telefonon az elismerés hírére reagálva az AFP-nek Gregg Semenza, aki a tekintélyes a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem tudósa. A 63 éves kutató 39 évesen publikálta a tanulmányt, amelynek köszönhetően elnyerte a díjat.

Semenza osztja azt a Nobel-díjjal kapcsolatos kritikát, hogy a díj csak maroknyi tudóst emel ki, és esetleg figyelmen kívül hagy másokat, akik jelentős módon hozzájárultak a felfedezésekhez. “Mihelyst kiválasztunk néhány embert, máris önkényes döntést hoztunk” – mondta a kutató, aki mindazonáltal hasznosnak tartja a Nobel-díjat abból a szempontból, hogy felhívja a figyelmet a tudomány fontosságára, mivel – szerinte – az emberek nem sokat hallanak a tudományról úgy általában, “főleg az Egyesült Államokban”.

Elismerte azt is, hogy egy olyan alapvető dolgot, mint amilyet ők felfedeztek, előbb-utóbb más kutatók is felfedeztek volna.

A díjazottak magasabb életkorával kapcsolatban hangoztatta, hogy “a nagy felfedezéseket fiatal kutatók teszik”. Megjegyezte, hogy ő a laboratóriumában mintegy 10 kutatót foglalkoztat, köztük diákokat, doktoranduszokat és posztdoktorokat, akik kollektíve évente 5-10 tanulmányt publikálnak.

A baltimore-i egyetem elnöke, Ronald J. Daniels emlékezetes napnak nevezte a hétfőit, és azt mondta, rendkívül büszkék a kutató felfedezés iránti szenvedélyére, amely kiváló példája az iskola elkötelezettségére a jobb és emberségesebb világot teremtő új ismeretek megszerzésében.

Kapcsolódó Cikkek