2019. november 14., csütörtök
Aliz

Külföld

Tudjon meg mindent a Nobel-díjról!

Tudta, hogy Alfred Nobel a dinamit feltalálásával alapozta meg mesés vagyonát és hírnevét? Ismerje meg a világ egyik legrangosabb kitüntetését és annak történetét!

Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni! Azaz Inventas vitam iuvat excoluisse per artes, ez a latin nyelvű mondat olvasható a Nobel-díj kitüntetettjeinek ajándékozott érmén. A díj alapítója a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel a dinamit feltalálásával alapozta meg mesés vagyonát. Azon kevesek közé tartozott, akik még életükben elolvashatták nekrológjukat, de ez nem szolgált örömére. 1889-ben, bátyja halálakor ugyanis – figyelmetlenségből – több lap őt búcsúztatta, kevéssé hízelgő szavakkal. Nobel ekkor átgondolta életét, és úgy döntött, hogy vagyonát a béke céljaira, az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja.


Alfred Nobel 1895. november 27-én kelt, svéd nyelvű végrendeletében így rendelkezett: “A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették. …egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén, egy rész annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta, egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében, egy rész annak, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányzatú művet alkotta, s végül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek leszerelése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében.” Nobel ugyanakkor – a közhiedelemmel ellentétben – nem volt békeharcos, egyszer azt mondta: “Dinamitgyáraim hamarabb véget vetnek a háborúknak, mint a békekonferenciák.”

Credit line: Editorial / Alamy / Profimedia

A fizikai, a kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a stockholmi Károly Egyetem (Karolinska Institutet), az irodalmi díjat a Svéd Akadémia, a Nobel-békedíjat a Storting, a norvég parlament által megválasztott öttagú bizottság ítéli oda, mert a díj alapításakor Norvégia és Svédország uniót alkotott. (A közgazdasági Nobel-díjat 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából a svéd központi bank alapította, hivatalos elnevezése: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja.) Ezen intézményekhez minden évben február 1-jéig kell befutniuk a jelöléseknek, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A testületek csak ötven év múltán hozzák nyilvánosságra, kik szerepeltek a jelöltek listáján.


A Nobel díjakat 1901 óta osztják ki Nobel halálának évfordulóján, december 10-én (az első és a második világháború alatt voltak évek, amikor a díjakat egyáltalán nem vagy csak néhány kategóriában ítélték oda). A kitüntetettek Stockholmban a svéd királytól, a Nobel-békedíj kitüntetettje Oslóban a Storting bizottságának elnökétől a norvég király jelenlétében veszik át az érmet és az oklevelet, melyekhez egy csekket is mellékelnek.

A kézzel gyártott, mintegy 6,5 cm átmérőjű, 20 dekagramm súlyú, 18 karátos aranyból készült, 24 karátos arannyal bevont érmék előoldala a fizikai, kémiai, orvosi és irodalmi díjak esetében azonos: Nobel portréját ábrázolja, latin számokkal felvésett születési és halálozási évével. A díjalapító portréja a békedíjon és a közgazdasági emlékdíjon is szerepel, de kicsit eltérő ábrázolással. Az érmék hátoldalán látható kép a díjat odaítélő testületek szerint változik, ide vésik fel a kitüntetettek nevét. Az oklevelek mindegyike egyedi műalkotás, művészi kivitelezésük az évek során ugyan változott, de szövegezésük mindig ugyanazt a mintát követi. A Svédországban kiosztott oklevelek svéd nyelvűek, és idéznek az indoklásból, a norvég odaítélésű békedíjnál az oklevelet norvég nyelven, indoklás nélkül adják ki.

A Nobel-díj

A teljes díjjal járó csekket az idén kilencmillió (adómentes) svéd koronára, átszámítva 294 millió forintra állítják ki. A kitüntetettek a kezdeti fél évszázadban egyre kisebb pénzösszeggel gyarapodtak, mert a végrendelet értelmében a vagyont nem lehetett befektetni. Erre 1953 óta van lehetőség, az összeg nagysága azóta a Nobel-alapítvány bevételeinek arányában változik, és minden évben előre bejelentik. Az összeget 2011-ben csökkentették 10-ről 8 millió koronára, hogy pénzügyileg megerősítsék az alapítványt, s mivel a pénzügyek immár stabilnak tekinthetők, tavaly 9 millió koronára emelték az összeget, ami reálértékben az 1901-esnek 107 százaléka. A díj átvétele határidőhöz kötött, melynek lejárta után csak az érem és az oklevél vehető át, a pénz már nem.

A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, a Nobel-békedíjat pedig nemzetközi szervezetek is megkaphatják. Elvileg csak élő személyeket tüntetnek ki, kivételt kétszer tettek: 1931-ben az irodalmi díjnál Erik Karlfeldt svéd költő, 1961-ben a Nobel-békedíjnál a szintén svéd Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében. 2011-ben a kanadai Ralph Steinman, aki megosztva kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat, a kitüntetés bejelentése előtt három nappal meghalt, de a neki ítélt díjat nem vonták vissza.
Az irodalmi Nobel-díjat odaítélő Svéd Akadémia körül kirobbant botrány miatt idén nem ítélik oda a kitüntetést, de 2019-ben egyidejűleg két irodalmi Nobel-díjat adnak majd át.

Az irodalmi Nobel-díj

Olga Tokarczuk lengyel írónak ítélte oda a 2018-as és Peter Handke osztrák írónak a 2019-es irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia. Tudjon meg mindent az egyik legjelentősebb Nobel-díjról és a díjazottakról!

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta most 111. alkalommal ítélték oda. Hét alkalommal – 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között – nem osztották ki, 2018-ban pedig az akadémiát megrázó szexuális zaklatási és kiszivárogtatási botrány miatt elhalasztották a díj átadását. A mostani díjazottakkal együtt 116-an kapták meg a kitüntetést, mivel négy alkalommal (1904-ben a francia Frédéric Mistral és a spanyol José Echegaray, 1917-ben a dán Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup, 1966-ban az izraeli Smuél Joszéf Agnon és a német Nelly Sachs, 1974-ben a svéd Harry Martinson és Eyvind Johnson) megosztva részesültek az elismerésben.

Az irodalmi Nobel-díjat általában az életműért ítélik oda, de a Svéd Akadémia kilenc alkalommal ki is emelte a kitüntetett egy alkotását. Ezek a következők: Theodor Mommsen: A rómaiak története (1902), Carl Spitteler: Olimpiai tavasz (1919), Knut Hamsun: Az anyaföld áldása (1920), Wladyslaw Reymont: Parasztok (1924), Thomas Mann: A Buddenbrook ház (1929), John Galsworthy: A Forsyte Saga (1932), Roger Martin Du Gard: A Thibault család (1937), Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger (1954), Mihail Solohov: Csendes Don (1965).
Az irodalmi Nobel-díj birtokosainak átlagéletkora 65 év. A legfiatalabban, 41 évesen az angol Rudyard Kipling (1907), a legidősebben, 88 évesen a brit Doris Lessing (2007) kapta meg a díjat. A kitüntetettek közül mindössze kilencen vannak, akiket 50 éves koruknál fiatalabban ismert el a Svéd Akadémia. A legidősebb élő kitüntetett az 1931-ben született Alice Munro kanadai írónő, aki 2013-ban kapta meg a díjat, amelynek történetében ő az egyetlen, aki csak novellát írt.

A díjazottak 25 nyelven alkottak, a legtöbben angolul (29), franciául (14), németül (13) és spanyolul (11). Hárman két nyelven is írtak: Rabindranath Tagore bengáli és angol, Samuel Beckett francia és angol, Joszif Brodszkij orosz és angol nyelven. A díjazottak között mindössze 15 a nő, először a svéd Selma Lagerlöf 1909-ben, legutóbb, Olga Tokarczuk mostani elismerése előtt, 2015-ben a fehérorosz Szvetlana Alekszijevics kapta meg a kitüntetést.
A kitüntetést két író nem vette át. Borisz Paszternak 1958-ban elfogadta, de aztán a szovjet hatóságok nyomására, szándéka ellenére vissza kellett utasítsa a díjat. 1964-ben a francia Jean-Paul Sartre nem vette át a kitüntetést, mert minden hivatalos elismerést elutasított. Halála után egy író kapta meg a díjat, 1931-ben a svéd Erik Axel Karlfeldt. (A Nobel-díj 1974 óta már nem adható posztumusz.)

A díjazottak sorában a legmeglepőbb Sir Winston Churchill brit miniszterelnök neve, akit 1953-ban Nobel-békedíjra is jelöltek, de végül az irodalmi Nobel-díjat nyerte el. Nagy meglepetést váltott ki Bob Dylan amerikai énekes-dalszerző 2016-os Nobel-díja is, amely nagy vitát kavart.

Az eddigi egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas a 2016-ban elhunyt Kertész Imre, aki 2002-ben részesült a kitüntetésben, az indoklás szerint írói munkásságával “az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:
2002 – Kertész Imre
2009 – A romániai születésű német Herta Müller, aki “a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg az otthontalanság tájképét”.
2010 – A perui Mario Vargas Llosa, a “hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért”.
2011 – A svéd Tomas Tranströmer, akinek lírája “tömör, áttetsző képeiben egy friss valóság felé mutat utat”.
2012 – A kínai Mo Jen, aki az indoklás szerint egy sajátos műfaj, a “hallucinatorikus realizmus” révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent, és egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet.
2013 – A kanadai Alice Munro, aki az indoklás szerint “a kortárs novella mestere”.
2014 – A francia Patrick Modiano “az emlékezés művészetéért, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait”.
2015 – A fehérorosz Szvetlana Alekszijevics “polifonikus írásaiért, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak emléket korunkban”.
2016 – Az amerikai Bob Dylan költő, dalszerző, énekes, aki “új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset”.
2017 – Az angol Kazuo Ishiguro “nagy érzelmi erejű regényeiért, amelyekben feltárta a világgal való kapcsolatunk illuzórikus érzése alatt tátongó szakadékot”.

A Nobel-békedíj

Abij Ahmed Ali etióp miniszterelnöknek ítélték oda az idei Nobel-békedíjat. Tudjon meg mindent az egyik legjelentősebb Nobel-díjról és a díjazottakról!

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjak svéd alapítója, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Nobel halálakor, 1896-ban Norvégia még Svédországhoz tartozott, vélhetőleg ezért rendelkezett így a feltaláló, de végakaratában nem indokolta döntését. A hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat adományozó bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést “a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai”, valamint az emberi jogokért küzdők kaphatják meg.

A Nobel-békedíjjal járó érem különbözik a többitől: előlapján más szögből látható a díjalapító portréja, hátlapján három egymást ölelő férfialak áll a latin “Pro pace et fraternitate gentium” (A békéért és népek testvériségéért) felirat alatt, az érme oldalába vésik bele az évet és a díjazott nevét. A díjjal járó pénz összege kilencmillió svéd korona, a kézzel írott, norvég nyelvű diplomán a “svéd” díjaktól eltérően nem szerepel az indoklás.

A díjat 1901 óta most 100. alkalommal osztották ki, 19 évben (1914-1916, 1918, 1923, 1924, 1928, 1932, 1939-1943, 1948, 1955-1956, 1966-1967 és 1972) nem talált gazdára. A Nobel-békedíjat eddig 134 kitüntetettnek ítélték oda, mivel azonban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) háromszor, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) pedig kétszer is megkapta, 107 személy (90 férfi és 17 nő) és 24 különböző szervezet a Nobel-békedíj kitüntetettje. (Érdekesség, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát alapító Henry Dunant 1901-ben elsőként kapta meg a Nobel-békedíjat.) A kitüntetést 68 alkalommal kapta egy díjazott, 30-szor ketten, két esetben hárman kapták megosztva. Legfiatalabban a 2014-ben, 17 éves korában kitüntetett pakisztáni diáklány, Malala Juszafzai (ő a mindenkori legfiatalabb Nobel-díjas is), legidősebben, 87 évesen a Pugwash-mozgalmat elindító brit Joseph Rotblat részesült a kitüntetésben 1995-ben.

A Nobel-békedíjat egy alkalommal, 1961-ben posztumusz ítélték oda Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkárnak (1974 óta csak élő személyt lehet jelölni). Visszautasításra is csak egy példa van: 1973-ban a vietnami békeszerződés megkötéséért a vietnami Le Duc Tho és az amerikai Henry Kissinger megosztva kapta a kitüntetést, amelyet a vietnami politikus nem vett át. A díj odaítélésekor hárman voltak letartóztatásban: 1935-ben a német Carl von Ossietzky, 1991-ben a mianmari Aung Szan Szú Kji és 2010-ben a kínai Liu Hsziao-po.

Az 1954-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett amerikai Linus Paulingot 1962-ben Nobel-békedíjjal is elismerték, ő az egyetlen Nobel-díjas, aki mindkét kitüntetését önállóan kapta. A Nobel-békedíjasok között egy szent van: Kalkuttai Teréz anya, akit 1979-ben a szegények, nélkülözők, betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért tüntettek ki, s akit 2016-ban avatott szentté Ferenc pápa.

Az idén beérkezett 304 jelölés 219 személyt és 85 szervezetet javasolt a kitüntetésre. A díj történetében a legtöbb jelölést a nők jogaiért küzdő amerikai Jane Addams kapta, akit 1916-tól kezdve 91 alkalommal javasoltak a kitüntetésre, amelyet végül 1931-ben vehetett át. Ezzel szemben az amerikai Emily Greene Balch (Jane Addams munkatársa), az első világháború után hontalanul maradtak érdekében fáradozó Fridtjof Nansen norvég sarkkutató és Theodore Roosevelt amerikai elnök első jelölésük után azonnal megkapták a Nobel-békedíjat.

Az elmúlt tíz év Nobel-békedíjasai:
2009 – Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéseiért.
2010 – Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) bebörtönzött kínai ellenzéki, másként gondolkodó az alapvető emberi jogok érvényesüléséért folytatott békés küzdelméért.
2011 – Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnöknő és honfitársa, a nőket a polgárháború ellen mozgósító Leymah Gbowee, továbbá a jemeni nőjogi és demokráciapárti aktivista Tavakkul Karman “a nők biztonságáért és a béke megteremtése érdekében folytatott politikai szerepvállalási jogukért folytatott erőszakmentes küzdelmükért”.
2012 – Az Európai Unió az európai kontinens békés fejlődésében, a demokrácia és az emberi jogok elterjesztésében játszott meghatározó szerepéért.
2013 – A hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) a vegyi fegyverek megsemmisítése terén végzett széles körű munkájáért.
2014 – Az indiai Kailás Szatjárti és a pakisztáni Malala Juszafzai a gyermekek jogainak védelmében, a gyermekek és fiatalok elnyomása ellen és tanuláshoz való joguk védelmében folytatott harcukért.
2015 – A tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartett, mert nagyban hozzájárult a tunéziai plurális társadalom felépítéséhez, “alternatív, békés politikai folyamatot indított el, amikor az ország a polgárháború szélére sodródott”.
2016 – Juan Manuel Santos kolumbiai elnök a kolumbiai fegyveres konfliktus lezárásáért tett erőfeszítéseiért.
2017 – Az atomfegyverek betiltásáért küzdő ICAN nemzetközi civil kezdeményezés, mert ráirányította a figyelmet arra, milyen katasztrofális következményekkel járhat atomfegyver bevetése a Földön, valamint kiemelkedő erőfeszítéseket tett az atomfegyverek globális és teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséért.
2018 – Denis Mukwege kongói sebész-nőgyógyász és a jazid vallású Nadia Murad iraki kurd emberi jogi aktivista “a nemi erőszak, mint háborús fegyver alkalmazása” elleni küzdelmükért.

Kapcsolódó Cikkek