2020. július 06., hétfő
Csaba

Egyéb Dunaújváros

Megemlékezés

A kitelepítés enyhe kifejezés, ha azokra a személyekre gondolunk, akiknek 1950-ben el kellett hagyniuk otthonukat, állataikat, eddigi munkáikat, tanulmányaikat, barátaikat, konkrétan az egész életüket, és fél óra alatt lehetőleg minden fontos dologból egyet maguknál tartva az ország egy másik részében, egy másik településen kellett új életet kezdeniük. A város építése miatt rengeteg jómódú család járt így Dunapentelén, kitelepítették, kisemmizték őket.

A november 29-i megemlékezésen a Pentele Baráti Kör elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Radics György egykori kilakott gyermek mesélt családjuknak életéről. A kilakoltatás előtti jómódról, majd a kilakoltatás utáni körülményeikről, hányatott sorsukról. A visszaemlékezés után az eseményen több résztvevő is elmesélte saját családjának hasonlóan tragikus történetét. Voltak, akik öngyilkosok lettek, de megesett, hogy megbolondultak azok, akiket kitelepítettek. Csak gondoljuk mi is bele, ha egy életen át épített világunkat egyik napról a másikra egyszer csak elveszik tőlünk. Ezeknek a személyeknek a tiszteletére tartottak koszorúzást, és megemlékezést, majd utána baráti beszélgetésekkel, történetek mesélésének sokaságával folytatták az estét.


A kilakoltatás elszenvedői meséltek tapasztalataikról

Kapcsolódó Cikkek