2020. július 11., szombat
Nóra, Lili

Belföld

Mércék a tapinál

Van abban valami tükörsima báj, ahogy a felkent megmondók megítélnek tökre-zöldre ugyanaz történéseket. Ilyenek például a színházi világ – amúgy világszerte mindennapos – abúzusai. A megmondóknál mindez csak megítélés kérdése. Vegyük a példát!

Van egy országszerte ismert, azaz Magyarországon világhírű rendező, a mi kutyánk kölyke, könyvtárnyi csodás kritikával ellátva, színidirektor, egyetemi (korábban főiskolai tanár, osztályfőnök), korszakos zseni, fantasztikum, minta, etalon. Egészen addig, amíg el nem fogadja a megtiszteltetést, és nem válik a rút, csúnya, tehetségtelen, imádkozó vénemberek akadémiájának tagjává. Így aztán az évtizedek óta ismert, de elhallgatott abúzusa rögvest felszínre kerül, kikerült az akolból, már nem a kánon tagja, ütni, megalázni kell, most már nem is olyan jó rendező – bele is halt.


Aztán.

Van egy országszerte ismert, azaz Magyarországon világhírű rendező, a mi kutyánk kölyke, könyvtárnyi csodás kritikával ellátva, egyetemi (korábban főiskolai tanár, osztályfőnök), korszakos zseni, fantasztikum, minta, etalon. Ő is taperolt. Ám maradt az akolban, nem átkozódott ki a kánonból, mert nem lett a rút, csúnya, tehetségtelen, imádkozó vénemberek akadémiájának tagja. Igaz, abúzusa a korábbi mítú-botrány után(!) történt meg, de a kánon kussol, elhallgat, sőt a nagyszájúakkal még titoktartást is aláírat. És semmi nagy por, mert ez rendben van. Nekik.


Szerintem joggal merül fel a kérdés: hol van most a nagy megmondó, a semmi teljesítményére oly nagypofájú, ballib-csókos Nagy Ervin, hol van most az öt perc hírnévért Martont megalázó Sárosdi Lilla nevű nemtudomki, hol vannak most a női egyletek, jogvédők, transzparenszik, meg helsinkik? Hol?

Gothár tapija belefér, Martoné nem?

Ezek azok a kettős mércék, amelyek a legjobban szemléltetik ezt az álságos liberális világot. Talán felébred közülük egyszer valamelyik delíriumos álmából és szembe köpi saját magát. Kezdetnek megteszi…

Kapcsolódó Cikkek