EUR: 352,69 Ft
CHF: 331,75 Ft
2020. július 11., szombat
Nóra, Lili

Extra

Sok rossz bábot kell építeni!

A Magyarországon kevéssé népszerű műfaj maga a bábművészetek közé tartozik, és ahogy a bábművészetek általában, ez is ősi. A szakemberek próbálják megtalálni a felülről mozgatott, zsinóros bábfigurák játékának ősét, mi pedig Sarkadi Bencét kérdeztük, aki a világ minden táján nyert már díjat Ausztráliától Belgiumig. 

– A marionett európai története a tizenhetedik és tizennyolcadik századhoz köthető, ezen belül is valószínűleg az opera táncos részéhez, amikor elkezdték művekben megjelenő balettet marionett bábokkal előadni. A művészek rájöttek, hogy a bábok olyasmiket tudnak, amiket az élő ember nem: repülni, lassított üzemmódban működni. Ugyanakkor, egy marionett bábu mégis nagyon hasonlít az emberhez, valószínűleg ezért kedvelik a nézők – kezdte Sarkadi Bence, aki hozzátette: Egyiptomban és Görögországban is találtak a marionetthez köthető leleteket, tehát meglehetősen ősi műfajról van szó.


– Csehországban nagyon nagy kultusza van ennek, Magyarországon szinte semmi. 1999-ben a Diákszigeten láttam egy nagyon jó előadást, egy prágai marionett társulatot előadásában, ez indított meg annyira, hogy lassan húsz éve ezzel foglalkozom. Nálunk mindenki orvos, ezért eleinte nem is értették a választásomat – magyarázta a marionett művész – aki Ausztráliában, Kínában, Belgiumban és Svájcban is elnyerte a legrangosabb díjakat. Szerinte attól jó marionettes valaki, hogy szereti a műfajt, nagyon sokat gondolkozik a bábjain és még annál is többet gyakorol.

– Ezt itt, két éve építem, és még mindig nincs kész – mutat az egyik művére – és bár a fizika meg a matek nem volt erősségem az iskolában, mechanikában jó voltam, ehhez pedig az kell: átlátni a bábokat működtető gép rendszerét, működését – lép az egyik, hullámzó szerkezetű bábja mögé.


– Nem próbálok láthatatlanná válni. Tudom irányítani a közönséget, ha azt akarom hogy engem nézzenek, akkor engem fognak nézni, ha meg a bábot, akkor a bábra fog irányulni a figyelmük. Előfordul, hogy az első percben konstatálják, hogy ott vagyok, aztán rájönnek, hogy nincs értelme a kezemet nézni. Hiszen a hegedűművésznek sem a kezét figyeljük! Átélem az eseményeket, amikor akarom, hogy ez látszódjék. Ám a mimika ritka és mindig direkt történés az előadásomban, mert ügyelnem kell arra, hogy ne én vigyem el a történetet – tudjuk meg Sarkadi Bencétől, aki azt állítja, az igazi tanulás a kísérletezés.

– Innen-onnan össze lehet szedni tudást, más bábosoktól, hiszen vannak mesternek tartott figurái a szakmának. De a legfőbb tanulás a kísérletezés. Nagyon sok rossz bábot meg kell csinálni ahhoz, hogy jó bábot és jó előadást építsen föl az ember. Annak ellenére, hogy Magyarországon nem népszerű ez a műfaj, sok lehetőség adódik gyakorolni. A fesztiváloknak tavasztól őszig van szezonja, télen pedig a déli féltekén lehet föllépni, ezeken a helyeken össze is futunk egymással. A marionettesek ismerik egymást, mert kevesen vannak – mondja, majd pakolni kezd, közben bevallja: elkényelmesedett, hiszen egyre ritkábban lép föl csak úgy, az utcán, inkább fesztiválokra időzíti a szereplést.

– Régen sokat csináltam az úgynevezett “nyers utcát”, amikor csak kiállok valahová, és bábozom. A szakmát csak ott lehet megtanulni, azonban már csak fesztiválokon lépek föl, többnyire utcafesztiválokon. Olaszországba minden évben elmegyek, és Kanadába, meg Svájcba is, a közönség miatt. A svájci közönség nagyon kiművelt, ott nagy hagyománya van a fesztiváloknak, és olyan emberek jönnek, akik tudják, hogy mi a jó – mosolyog, majd papírdobozba rakja a sárkányt.

Kapcsolódó Cikkek