2020. július 15., szerda
Henrik, Roland

Egyéb Nagykanizsa

Üvegek mesélnek múltról, barátságról, szerelemről

Útnak indult a Mesélő üvegek tárlatsorozat Hévízen, a Belvárosi Múzeumban. A kiállítás olyan tárgyakat vonultat fel, amelyek a patikákban, boltokban, otthonokban voltak fellelhetők. A mintegy ezer üveg magángyűjtőktől – köztük kanizsaiaktól – származik.

– A míves likőrösüvegektől egészen az egyszerű kocsmai porciósokig változatos a válogatás – fogalmazott Hermann Katalin igazgató. – Az üveggyűjtés különleges szelete a szódás- vagy szikvízipar területe, ezek a tárgyak egy külön univerzumba kalauzolnak bennünket. Zala komoly fürdőhagyományokkal bír, ezért a tárlatról a fürdőkúrapoharak sem hiányozhatnak, egyediségükkel a díszüvegek különleges csoportját képezik – és mesélnek nekünk a régi korok fürdőéletéről.


A tárlatnyitón Gombos László ütőtanár klasszikusokat játszott – vízzel töltött üvegpoharakon (Fotó: Péter Árpád)

A kisebb teremben főként biedermeier fürdőpoharak, illetve fürdőhelyi emlék- és barátságpoharak kaptak helyet, a másik helyiségben pedig csomagolási üvegek, például szódás-, kékítős- vagy éppen befőttes-üvegek találhatók.

A kiállítást Pattantyús Gergely üvegtervező iparművész nyitotta meg, aki betekintést adott a hazai üvegkészítés múltjába. Úgy fogalmazott, az itt felvonultatott tárgyak iparművészeti remekek, akár kézi gyártással, szájfúvásos technikával, akár géppel készültek. Azt mondta: mindegyikben tetten érhető a lélek, főleg a hibák, az egyediség által.


Hozzátette: annak idején az üvegfúvómester mindig külön-külön döntött. Nemcsak az volt a célja, hogy technikailag tökéletes termékeket gyártson, hanem amikor látta, hogy az ő buborékos üvege egy kicsit más irányba alakult, kreatívan változtatott, s akadt, amelyiknek hosszabb lett a nyaka, szélesebb a szája… Hiszen az üveg nagy érték volt, drága, így nem lehetett eldobni, ha az ember hibázott, abból is ki kellett hozni „valamit”.

Ami közös az itt látható szódás- vagy kézzel gyártott, szájfúvásos technikával, esetleg már géppel készült korabeli üvegekben, hogy a lelkiség érződik rajtuk – tette hozzá az iparművész. A mai, automatikusan előállított poharak, üvegek viszont már nem személyesek.

Kuriózumok

A kiállítás számos különlegességet felvonultat, ilyenek például azok a szódásüvegek, amelyek Trianon után a „Nem, nem, soha!” feliratot viselték – egészen 1948-ig, amikor is a szöveget és a nemzeti színeket „kicenzúrázta” a hatalom, s azokat el kellett távolítani.

 

A szelfi elődje

– Magyarországon európai értelemben nem volt polgárság, de mégiscsak létezik lokálpatriotizmus, amit kifejez ez a kiállítás. Az emlékpoharakat a turisták által előszeretettel készített szelfik elődjének is nevezhetjük. Azt dokumentálják, hogy „itt jártam” – magyarázta Pattantyús Gergely.

Kapcsolódó Cikkek