2020. július 10., péntek
Amália

Belföld

Hol a férje?

Nincs is annál felszabadítóbb érzés a Földön, amikor az ember a gyerekszájból kiszaladó, őszinte, tűpontos és szórakoztató mondatokkal betöltött mindennapokat élhet. Nos, nekem ez (is) megadatott. Így aztán a közös tévénézések (mesefilmek) során óhatatlanul is belefutunk a reklámcunamiba, amelynek kommentálása kisfiam részéről külön könyvet igényelne.

Most csak egyet ragadok ki. Valami párnahuzatot, vagy ágyneműt hirdetnek oly’ módon, hogy egy nő forgolódik, hánykolódik az ágyában, nem tud pihenni, aludni, ám jön a csodás termék, huzat, vagy ágynemű, és kisimultan alszik, jaj, de jó. Mindez egy franciaágyban forgatva, ahol a nő mellett akkurátusan megvetett, „élére vasalt” ágynemű jelzi, ott bizony nagy magányosság van.


Kisfiam felpislant mellkasomról és csak ennyit mond: „Hol a férje?”

És innentől nagyon elgondolkodtató ez a mondat. Egyfelől örömteli és megnyugtató, hogy neki egy ágyhoz és nő és egy férfi tartozik, ezt a mintát látja, ebben nyugodt, kis világa ettől kerek. Anya mellett apa alszik, punktum.

Másfelől meg saját szegénységi bizonyítványom, hogy ebben az értéktelen, nulla színvonalú, sekélyes reklámdömpingben nekem ez már fel sem tűnik. Immunissá váltam a hatvanhét köhögés elleni spray, meg a negyvenhárom láb- és hüvelygomba elleni kenőccsel szemben. A gyereket azonban nem lehet átverni. Ő még nem a fogyasztói társadalom megvakított tagja, hanem egy egészséges világképpel, logikával és kíméletlen őszinteséggel kitárulkozó individuuma.

Hol a férje?

A kérdés, amely visszacsempész még egy kis hitet, hogy teljesen nem sikerül(t) elhülyíteni a felnövekvő nemzedéket. Innentől a mi munkánk jön, hogy ez maradjon is így.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek