2020. július 12., vasárnap
Dalma, Izabella

Sport

Sós Csaba, az Év sportolója gálán találkozik idoljával, Mark Spitzzel

Sós Csaba szövetségi kapitány még csak 15 éves kölyökolimpikon volt, amikor Mark Spitz hét arannyal parádézott Münchenben. Nos, az Év Sportolója gálán találkozhatnak újra.

A magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya 48 esztendővel ezelőtt életre szóló élményben részesült, amikor a nála hét esztendővel idősebb Mark Spitz négy egyéni- és három váltószámban is olimpiai aranyt nyert, ráadásul, hétből hétszer világcsúccsal. A sportág hamarosan 70 esztendős amerikai legendája a mai Év Sportolója gála díszvendége, aki pénteken a Testnevelési Egyetem a Magyar Sportújságírók Szövetségének és a Magyar Edzők társaságának közös konferenciáján előadást is tart.


Fotó: Csudai Sándor

„Csak ámultam, mi mást is tehettem volna a müncheni olimpián szerepelt magyar férfi úszóválogatott 15 esztendős újoncaként és legfiatalabb tagjaként, aki ugyan újdonsült magyar bajnokként debütálhatott a nyári játékokon, de így csak egy odapottyant tizenéves kölyök volt a nagyágyúk társaságban. Akkor nagyokat nézve úgy gondoltam, hogy az amerikainál egy ideig aligha akad sikeresebb úszó a világon, és nem is fogtam mellé, mert a még nagyobb szenzációra 36 évet kellett várni. Egészen a 2008-as pekingi olimpiáig, ahol Michael Phelps, Mark honfitársa az athéni 6 győzelmét felülmúlva nyolcszor is a dobogó legfelső fokán állhatott. Ötször egyéni indulóként, háromszor az amerikai váltó tagjaként, ráadásul a 100 pillangó kivételével minden alkalommal világcsúcsjavítóként. A maguk korában mind a ketten a sportág álomúszójának és óriásának számítottak, összehasonlításra viszont azért sem vállalkoznék, mert amig Phelps 30 esztendősen szánta el magát a végleges búcsúra, Spitz még csak 22 volt, amikor a müncheni olimpiai után nagyhirtelen pontot tett a pályafutása végére. Csak egy évet kellett volna várnia, hogy a sportág első világbajnokságán is megmutathassa magát, de a döntését ez a lehetőség sem változtatta meg. Közrejátszhatott ebben az is, hogy egészségügyi gondokra kezdett panaszkodni, vélhetően a Mexikóvárostól Münchenig vezető négyéves út eszeveszetten kemény és idegőrlő munkájának a következményeként is ” – nyilatkozta dr. Sós Csaba az SzPress Hírszolgálatnak.


MTI/EPA/APA/Barbara Gindl)

 

Spitz két olimpián kilenc aranyérmet gyűjtött össze, Phelps négy „nekifutásból” 23-at, előbbi 33 alkalommal iratkozott fel a világcsúcsot javítók listájára, utóbbi 39-szer. Az elmúlt fél évszázad leforgása alatt szinte semmi sem maradt úgy az úszásban, ahogy volt 1972-ben Münchenben. Alapvetően mások voltak akkoriban az edzésmódszerek, merőben más a versenyrendszer, a mai úszóruhák sem hasonlítanak a régi fazonokra, és már régen nem egyetlen edző felelőssége a felkészítés irányítása, hanem olyan szakmai csapatok feladata, amelyben az edzők mellett dietetikusok, szakorvosok, pszichológusok és sportmasszőrök sorakoznak fel. Ennek is tudható be, hogy Mark Spitz az 1972-es olimpián felállított, akkor lélegzetelállító 2:00.70 perces világcsúcsával a tavalyi dél-koreai világbajnokságon a 200 pillangó előfutamain sem tudott volna túljutni. Ha pedig a döntőben, persze csak a képzelet világában szembekerült volna Milák Kristóffal, akkor szinte pontosan 10 másodperccel maradt volna el a Michael Phelps világcsúcsát 1:50.73 perces szédületes idővel túlszárnyaló 19 esztendős magyartól. Talán nem tiszteletlenség ehhez még azt is hozzátenni, hogy Kristóf mögött 18-19 méterrel lemaradva ért volna a célba a múlt nagysága. Mindez természetesen semmit sem kisebbít a magyar gyökerekkel is rendelkező Spitz érdemein, akinek 1972-ben kellett a spiccen lennie, és ott is volt… 


Kapcsolódó Cikkek