EUR: 346,39 Ft
CHF: 321,84 Ft
2020. augusztus 15., szombat
Mária

Extra

Kényszerű rabság, kettétört sorsok – A kommunizmus áldozataira emlékezünk

Szinte hihetetlen, mégis megtörtént. Ártatlan magyarokat egyik napról a másikra marhavagonokra pakoltak, hogy elvigyék őket szibériai munkatáborokba. Kőkeményen dolgoztak, miközben ételt alig-alig kaptak. Mosakodáshoz egy bögre vízzel kellett beérniük, barakkjukat száz másik idegennel osztották meg. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnöke, Nagyné Pintér Jolán mesélt szüleiről a Lokálnak. 

Az Országgyűlés 2000. június 16-án nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. 1947-ben a szovjet hatóságok ezen a napon tartóztatták le, majd hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Az ő története sajnos nem számított egyedi esetnek, a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát világviszonylatban 100 millióra becsülik. Ennyi embert végeztek ki, börtönöztek be vagy cipeltek kényszermunkatáborba, ezzel egész családok és későbbi generációk életét is megkeserítve.


Nagyné Pintér Jolán gyerekként azt hitte, hogy szülei üdülni voltak Szibériában, de később rájött a szörnyű valóságra. Érdeklődve hallgatta nem mindennapi történeteiket, amelyek közül most néhányat a Lokállal is megosztott.

– Édesapámat 1945 januárjában vitték el politikai elítéltként, édesanyámat pedig ugyanezen év szeptemberében koholt vádak alapján. Mindössze 16 éves volt akkor – kezdte lapunknak a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnöke, Nagyné Pintér Jolán.


Nagyné Pintér Jolán, a Gulag Alapítvány elnöke 
MTI/Koszticsák Szilárd

Rohr Magdolna, Nagyné Pintér Jolán édesanyja

– Édesanyámat korábban az oroszok meg is erőszakolták, és amikor másodjára mentek hozzá, csak tette azt, amit kértek tőle. Nem volt más választása, pisztolyt szegeztek a fejéhez, és aláírattak vele egy vallomást. Nem sokkal később már egy marhavagonban találta magát, és végül egy az otthonától tízezer kilométerre található dél-szibériai munkatáborban kötött ki. Édesapámhoz hasonlóan embertelen körülmények között élte mindennapjait, gyomorforgató munkákat kellett végeznie. Ételhez csak akkor jutott, ha épp ügyes volt, mosakodás gyanánt egy bögre víz állt rendelkezésére, barakkját pedig száz másik emberrel osztotta meg. A foglyoknak nem volt nevük, az anyukám száma 322 volt – idézte fel a múltat Nagyné Pintér Jolán, akinek szülei a hazafelé vezető úton ismerkedtek meg.

– A táborban azonos nemzetiségűeket nem raktak össze, ugyanis attól tartottak, hogy szövetkeznek. Anya és apa egyszer mégis találkoztak, de nem volt alkalmuk jobban megismerni egymást. Ez végül csak 1953-ban történt meg, amikor sok másik szerelem is szövődött a hazafelé vezető úton. Nem volt könnyű, de végül élve visszatértek Magyarországra, és hamarosan megszülettem. Kisgyerekként azt hittem, hogy a szüleim nyaralni voltak Szibériában, szörnyű sorsuk csak utólag rajzolódott ki előttem – tette hozzá az alapítvány elnöke.

Mai megemlékezések

9.00–16.30: Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok, a Gulag-kutatás fehér foltjai, konferencia (Magyar Nemzeti Múzeum)
10.00–18.00: A Terror Háza Múzeum ingyenes látogatása
10.00–18.00: Egész napos protokollmentes gyertyagyújtás a Terror Háza Múzeumnál, a Hősök falánál
10.00–12.00: Filmvetítés és kerekasztal-beszélgetés az Uránia Nemzeti Filmszínházban
10.00–11.00: A Szétszakadt Magyarország című film vetítése
11.00–12.00: Pódiumbeszélgetés A gulyáskommunizmus valódi arca és a rendszerváltás kisiklatása címmel. Műsorvezető: Huth Gergely. Vendégek: Máthé Áron, Borvendég Zsuzsanna, Ferkó Dániel, Mező Gábor
14.00: Emlékprogram az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Beszédet mond Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója

Kapcsolódó Cikkek