2020. április 08., szerda
Dénes

Életmód

Pál Dániel Levente időkapszulába zárta a nyolcadik kerületet

Nemcsak nyitott szemmel és füllel, hanem nyitott szívvel is élt Pál Dániel Levente Józsefvárosban. És, bár ő maga egyszerűen annyit mond, hogy csupán leírta azt, ami szembe jött vele, mégis komoly írói munka van abban, hogy a rövid párbeszédek komplett novellákká állnak össze. A kortárs irodalmi élet izgalmas figurájával a „nyóckerről”, cirkuszról és boszorkányokról is beszélgettünk.

Fotó: VIP Média

Az Úr nyolcadik kerülete és az Egy ember nyolcadik kerülete című könyveket kinyitva az olvasó azonnal belecsöppen egy semmivel össze nem téveszthető hangulatú világba, ahol úgy elevenednek meg a karakterek, hogy az író, mint egy jó idegenvezető, egy percre sem hagy magunkra bennünket. Szinte grammra kiméri a jelzőket, megnyesi az összes szóvirágot, és a maga puritánságával mutatja meg valamennyiünk nyolcadik kerületét.


– Egyszerű dolgom volt, csak le kellett írnom, amit látok vagy hallok – állítja Pál Dániel Levente. – Sok történetem „talált tárgy”, vagyis ott zajlott a szemem előtt a buszon, a kisboltban vagy az utcán. Imádok szóba elegyedni a legkülönbözőbb emberekkel, és egy idő után sokan elkezdik mesélni életük kacskaringós történeteit. Ez nem egy tudatos interjúhelyzet, inkább az emlékek szabad áradása. Az viszont már egy hozzárendelt írói szándék, hogy mindezt hogyan tagolom. Nincs semmi szociográfusi kötelezettségem, a történeteket az írói szabadság szerint szedhetem szét, rendezhetem újra – avatott be műhelytitkaiba.

A tudatos írói munka eredménye egy olyan profi módon felépített érzelmi libikóka, amelyben az egyik pillanatban még egy humoros szituációban, aztán pedig egy gyomorszájba vágó történet közepén találjuk magunkat. A szereplők gyerekek, öregek, férfiak, nők, állatok, boszorkányok és szellemek, hiszen a babonák, a szellemvilág nagyon is jellemző a nyolcadik kerületben élők színes kavalkádjára, és ez egy másik dimenzióba is elemeli a történeteket. – Rengeteg olvasói visszajelzést kaptam, amiből az derült ki, hogy a „nyolchoz” mindenkinek volt, vagy van valamilyen kapcsolódása. Vagy ő maga is élt ott vagy egy ismerőse, vagy egyszer itt nézett albérletet, a lényeg, hogy erről a kerületről mindenkinek megvan az előítélete. A „nyolcker” mindannyiunkban felidéz valamit. Szerettem volna rögzíteni ezt az időkapszulát, hogy ilyenek voltak az ezredforduló után az emberek, ilyen volt a budapesti „nyolcker”, mint egyfajta irodalmi tér.


Az Úr nyolcadik kerülete című könyv legjobb mondatai önálló életre keltek, képregényfiguraként.

Pál Dániel Levente egyébként a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja is, és már nem számolja, hányszor tették fel neki a kérdést: mit csinál a cirkuszban egy dramaturg? – Viccesen azt szoktam mondani, hogy heverészik a cirkuszi kanapén és félig csukott szemmel szabadjára engedi a benne motoszkáló gyermeki fantáziát. Valójában pedig annak a kreatív teamnek a tagja, amelyik minden részletet és másodpercet figyelembe véve kidolgoz egy-egy előadást.

A XIII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál nulladik napján debütált Pál Dániel Levente izgalmas összművészeti előadása, a Szent Boszorkány. A darabban összefonódott a cirkuszművészet, a népzene és a néptánc. A helyszín egy varázserdő, ahol tündérek és démonok élnek. Ez a népmesei gyökerű mesevilág az emberi lélek története is, hiszen a démonok lehetnek a félelmeink, a tündérek pedig a vágyaink szimbólumai. – Néptáncosok, népzenészek, artisták, színészek és élsportolók dolgoznak együtt ebben a produkcióban. Rendezőként nagyon izgalmas volt, hogy ezekből a különböző mozgásvilágokból hogyan születhet egy egység, hogyan alakul ki egy szépen elmesélt mese szövete. Hamarosan látható lesz a műsor a cirkusz Művésztelepén, érdemes rákeresni.

 

Kapcsolódó Cikkek

  • Formák gipszből

    Formák gipszből

    A gipsz nagyon ősi anyag: az ókortól kezdve napjainkig felhasználják építkezésekhez, belső falmegerősítéshez, tömítőanyagként, illetve a kézművestechnikában.

  • Erre is jó a fekete áfonya

    Erre is jó a fekete áfonya

    Ki ne szeretné csipegetni a bogyós növényeket az erdőben járkálva? Savanykás ízük csillapítja a szomjat.